Elbeszélések a görög tragikus költőkből

Előszó

Utószó

Ezen elbeszélések írója egyike a leghívatottabbaknak azok közt, kik az ifjúság számára dolgoznak. Iránya felismerhető abból, hogy a görög tragikusok művein kívül az Iliast és Odysseát meg az Aeneist dolgozta fel novellisztikus módon, sikerét pedig az is mutatja, hogy a kritika egyhangúlag dícséri műveit, s nekik classicus becset tulajdonít. Valóban, az ezen elbeszélések anyagának megválasztásában tanúsított tapintatosság úgy, mint az előadás nemes egyszerűsége, az érdekfeszítést is figyelembe vevő compositio, a jelenetek eleven rajza, a párbeszédek jellemzetessége oly kitünő tulajdonságok, melyek e dolgozatoknak saját vonzóerőt kölcsönöznek, s az ifjúságot az ókori remekek tüzes tanulmányozására buzdítják. De élvezetes és tanulságos olvasmányok ezen elbeszélések azokra nézve is, kik nem foglalkozhatnak classicus tanulmányokkal, s nem csupán az ifjúságnak, hanem a műveltebb közönségnek is valók, mert a szerző a forma követelte szabadságok dacára is elég hűn követi a cselekvény menetét, a leírásokban és párbeszédekben, a hol csak lehet, az eredetinek szavait használja, s így képet ad az antik görög tragédia jelleméről.
Az elbeszélések megértése nem feltételez részletes mythologiai vagy történeti ismereteket; a hol azonban távolabbi célzatok vannak, oda felvilágosító jegyzeteket csatoltam.
A fordításban szemmel tartottam a tragédiák magyar fordításait, különösen a sophoklesiekét Csiky Gergelytől.
Budapest, 1882. májusban.
Névy László. Vissza