Eukarisztia

Előszó

Isten szent Népe!
Úgy gondoltam, jól teszem, ha a Szentkenet- és a Bűnbánat szentsége után, az Eukarisztiáról mondok sorozatos beszédet.
Egy alkalom nem elég arra, hogy tárgyamat kidolgozzam. A sorozatnak az a hátránya, hogy az „egy szentmise hallgatója" csak töredéket kap, nem tud azzal mit kezdeni. Megkísérlem, úgy szerkeszteni minden vasárnap est anyagát, hogy az egész alapos ismeretet nyújtson az Eukarisztiáról, mégis érthető egység jusson annak, aki azért jött este, mert „éppen akkor ért rá". Aquinoi szent Tamás imádságos versével indítom szavaimat:
„Nagy dologról szól az ének:
Élet élő kútfejének,
A kenyérnek hódolunk."
1. Mindennek és mindenkinek történelme van. „A történelmiség azt jelenti, hogy nem adatik meg számunkra a jelen tiszta kezdete, nem az abszolút nulla pontról indul életünk. A múltat megvonva-megőrizve, a jövőt, mint elérkezőt és kinnlevőt kell elfogadnunk." /Nyíri: Antropológia 112.o./ „Az ember nem elkülönült sziget: és a keresztény ember még kevésbé az, mint mások. Egy nagy folyamatban úszunk együtt, amelynek forrása Krisztus, torkolata az eljövendő örök élet tengere és a folyamatot mozgásban tartó nehézségi erő a feltámadt Krisztus Szentlelke. Életünk és hitünk csak akkor lesz igazán krisztusi, ha átvesszük ennek a folyamatnak „ritmusát." /Nemeshegyi: Eukarisztia. 73.o./ Érthetően következik ebből, hogy mi magunk, tudásunk, hitünk fejlődik az Időben. Szentségeinknek is történetük van aszerint, amint egyik, vagy másik jellegüket tartjuk fontosabbnak. Az Advent lelkületéhez jól illik, ha az Eukarisztia ószövetségi előzményeit megismerjük. Vissza