Eugenio Carmi

Előszó

A festmények címeinek nagy jelentőségük van, behatolhatunk általuk a művész világába. Minden kétséget kizárva ez Carmira is vonatkozik. Egyéni geometrikus képeivel racionálisan kifejezi, pontos, higgadt művészetét, távol áll a hagyományostól. Nem véletlenül soha nem nevezi képeit "alkotásoknak-. Ez a szó számára nem jelent mást mint a művészet korlátozását. Nemcsak a címek újak, hanem a művész által világosan kifejezett óhaj is, hogy képei a megszokotthoz képest a lehető legfeltűnőbbé váljanak az ellentétek révén. Carmi már a geometrikus festészet tanulmányainak legelején bebizonyította mennyire jól ismeri azt a területet ahol működni akar.
Vegyük például négy 1970-cs festményét. Ezek az első tanúi ennek az irányzatnak.
A képek címei a következük: Lázongó háromszög, Változékony jel, Szennyeződés okozta átváltozások és a Jel egyensúlyban egy csodához. Ezekkel a címekkel elsősorban a dinamikát hangsúlyozza ki. egy élő ritmustalan elképzelés összetételét, ahol a szabály: mozdulatlanság, de bármikor életre kelhet az eseményektől. Az évek során készült munkák címei soha nem ismétlődnek meg: Négyzet kibillenő egyensúlyban. Egy elképzelt városban, Kis illúzió, A háromszög menekülése, vagy például azonnal 71 után: A fény felfedezése, Felnyílik a függöny. Változékony ferde állapot, Fejlődés, Meghívó, Piros álom, Alom az elképzeléshez, Lázadás, Tavaszi rét. Képzeletbeli jel. Ki tudja?, Ami nem lat ható. Talán. Ellentétes négyszögek. Az élet sugara, Kiüldözés a Paradicsomból, .-1 csodás félkor. Ellenőrzött feszültség, A nyíló rózsa, A délibáb, I ég te len sarok, A tündöklő patak. Kép az idegrendszerről. Leírhatatlan valóság, Titkos kór, Felfüggesztett állapot. Menekülés a végtelenbe, Az ellentétek. A kór feszültsége, Egyensúlyban, Szerelmes négyszögek. Gyökereit inkább a tízes-húszas években az orosz szabad, lüktető igazi, kiszámított térhatású felsőbbrendű alkotó irányzatban. mint a negyvenes ötvenes évek konkrétizmusában, vagy az elmúlt tíz év absztrakciójában találjuk meg. Ilyenkor Malevic, El Lissitzkij, Popova, és KJjun példájára gondolok. vagy a három dimenziós festészetnél Rodcenkora és Gabora. Ezeknek a művészeknek a munkájából merít ötleteket Carmi és ezeken keresztül mutatja be képességét miként lehet összerakni egyszerű színeket és formákat a haraldikus rögzítettségen túl, ami csak kifejezésben volt 'tudományos'. Ezeknél a művészeknél. - úgy mint Carminál - elsősorban a sok dimenzión van a hangsúly, tehát a térbeli elképzelésben, ami az együttes asszimetriában valósul meg, melyek szétválasztják az egyes elemeket, előidézik a megérzést, ugyanúgy a két dimenziós vásznon mint egy többszörös felületen. Mindezekből ered tehát az a dinamizmus amely megeleveníti feltárja az alkotást, megnyitja, vibrálóvá teszi, anélkül, hogy ellentétben lenne azzal a belső renddel ami feltételezi a szándékot és az analízist, tehát ellentétben áll az érzelmi ömlengésekkel. A szintézis az esprit de géometrie gyümölcse, ami a közvetlenség jellegzetes vonásaival bemutatja az alkotás pillanatában a pirkadás fázisában, a világról és az ember létezéséről alkotott elképzelését. Rákényszerít egy olyan módszer kifejezésérc, ami fizikailag nem zárt és a fantázia kifejezőképességét és a jelenség megragadását nem tagadja. Ebben az időszakban Felice Casoráti műtermét látogatja.1 Ennek tudható be, hogy nem akar részese lenni a konkrét izmusnak, ami a negyvenes évek második felében terjed el Olaszországban és az ötvenes évek elején Genovában. Ebben az időszakban Carmi még önmagát keresi. A liguriai városban a konkretizmus nem igazodott a római művészek Forma I - es és a milánói és torinói M.A.C. (Movimento Arte Concreta) szigorúan gyakorolt stílusához.2 Az utóbbit a genovaik is elfogadták. Carmit ezek a művészi osztályok főként azért érdekelték, mert ellentétben álltak azzal a veszélyes irányzattal, ami abban az időszakban Olaszországban uralkodott. Szociális (vagy szocialista) realizmus, ami kifejezője egy elkötelezett ideológiának és felhagy azzal, hogy a modern művészi problémáknak részese legyen. A festészet a politikai propagandának a kiszolgálója lett, elvesztette a formális célpontokat: önmagát megsemmisítette. Carmi felismerte ezt mert abban az időben a figuratív kultúra iránya felé hajlott és inkább grafikai téren működött. Eredetisége és találékonysága révén hamar ismertté válik. Vissza