Előszó
A most következő tanulmányok közvetlenül az EU-csatlakozást megelőző napokban készültek. Aktualitásuk tehát aligha lehet kétséges. Az azonban már igen, hogy helyesen látjuk-e kiinduló helyzetünket, tennivalóinkat. Mulasztottunk-e a fölkészülésben és a fölkészítésben? Sokan és sokféleképpen vélekednek erről. Mi, e tanulmányok szerzői mindenesetre megkíséreltük fölmérni a teendőket, hogy válaszadással - esetenként valószínűleg csak a feladat bemutatásával - hozzásegítsük a magyar vidéket és a magyar mezőgazdaságot, illetve annak termelésben, irányításban, kutatásban és oktatásban részt vevő szereplőit a sikeres csatlakozáshoz.
Amikor ez a kötet megjelenik, Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjaként élvezi azokat a kondíciókat - a közös és belső határok nélküli piac versenyétől kezdve a kialkudott támogatások rendszeréig -, amelyek új kapukat nyitnak meg, egyben új feladatokat és alkalmazkodási kényszereket jelentenek a magyar mezőgazdaság számára. Felkészültünk-e kellően erre a hatalmas változásra? - teszik fel sokan és joggal a kérdést. Bizony nem! - hangzik az egyedül őszinte válasz.
Nem lett volna tehát jobb még várni - legalábbis agrár szempontból - a belépéssel, és kívülállóként, szorgosan folytatni a felkészülést? - kérdik az „euroszkeptikusok", nem minden hátsó szándék nélkül. Ha visszatekintünk az utóbbi másfél évtized történéseire, erre a kérdésre csak a teljesen elutasító nemmel felelhetünk. A jogi és adminisztratív, illetve elsősorban az intézményi rendszer sok kívánnivalót hagyó, de minden bizonnyal már működőképes kiépítettségével szemben ugyanis a magyar mezőgazdaság teljesítménye, üzemi-vállalati világa napról napra látványosabban szakadt le a világ, s benne az EU agrárgazdaságától. Minden, az EU-n kívül töltött év, hónap és nap csak újabb hátrányt hozott volna, s legyenek bármekkorák is a belépés kockázatai, azok az idő múlásával csak növekedtek volna.
De a kérdést a másik félnek is föltehetjük, egyre több okkal és joggal. Fölkészült-e az EU tíz olyan új tagország többé-kevésbé zökkenőmentes fogadására, amelyek túlnyomó többsége a mienkhez hasonló vagy azoknál még súlyosabb problémákkal küzd? Az unió egyoldalú takarékossági törekvései, amelyek a megállapodásokat jellemzik, nem fordulnak-e majd a visszájukra, s nem kell-e majd később többet fizetni? Indokolt-e az új belépőkkel szembeni szigor abban az esetben is, ha az EU illetékes bizottsága nem tud kellően megalapozott válaszokat adni a fölmerülő technikai kérdésekre, s a Koppenhágában kötött egyezség egy-egy részkérdése - két hónappal a belépés előtt - még mindig vita tárgya?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal