Etyeki képes krónika

Előszó

Az idei Etyeki Képes Krónikánk az 1500 körüli évektől 1997-ig keresi az élet változásaira vonatkozó adatokat. Ameddig az emberi emlékezet, a családi emlékek mutatnak, az kétszáz, kétszázötven év. S a többi írott emlék, vagy régi tárgyak, rajzok, festmények, épületek, levéltárak és múzeumok kincsei.
Nemcsak arany és gyémánt a kincs, hanem az élet minden fogható, látható, megmentett darabja, tárgya, háborúk, tüzek, viharok forgatagából megmenekült emlékek. Földben, családi ládákban, szekrényekben és tudományosan rendezett őrző helyeken.
Kincsnek mondható a nagyanyánk receptes könyve, egy-egy kopott szőttes, imakönyv, „apám kőfejtő csákánya", szerszámok ... és a szép szavak, amikre emlékezhetünk, anyánké, apánké, nagyszüleinké ... borszéki öreganya adta ezüstpénz, szőttes „adom, hogy megemlegess". Szépanyámhoz írott szerelmeslevél, melyben valamikori vőlegény, ősapám ezt írta:
„ÁMOR KERTJÉBEN LEÍRVA 1815. JANUÁR 18-ÁN, NAGYSZEBEN (HERMANNSTADT)
Az én szerelmem és a te hűséged nem törheti szét a halál se.
Hamvaink a földben is zengedezzék tovább szerelmünket.
Meine lieb und deine Treu, bricht auch nicht der Todt entzwey auch cie Aschen in der Erden, soll noch lauter Liebe werden."
A lauffeni Etyek-Edeck könyv - Deutsche Siedler in einem ungarischen Dorf von Irmhild Günther und Ottfried Kies 1995. - nyomán gondoltunk és itt helyben kerestünk mesterekre, mesterségekre és iskolákra, szóval az etyekiek előtti, s körülöttük volt emberekre, tanulásra a családban, iskolában iskolamesterek és kézműves mesterek által, és máig minden etyekire valló adatokat.
Török idők előtti, alatti, utáni etyekiekre. akik jöttek vendég, telepes, menekült, akármi módon, s akiknek ősei német tartományok lakói, magyar, alföldi, felföldi, erdélyi emberek voltak. Többféle történelmi vihar és újrakezdés közepette megmaradt emberek munkájára, családi emlékeire gondolva.
A tavalyi Képes Krónikánk 50 év eseményeivel foglalkozott, ez az idei kb. 500 év töredékes emlékeiből mutat valamit. A lauffeni etyekiek emlékeiből idézünk, mert valamit minden etyeki számára mondanak, olyanoknak is, akik nem tudnak németül, és szeretettel ajánlanánk a németországiaknak is, a ma itt élők és utódok nevében is.
A mai magyarországi Etyeken ezért van írva magyarul, németül és néhol latinul idézett szöveg, ez volt a rend a mi napjainkig. Adózásokban, hivatalos és egyházi iratokban, meg-megjelenik ez a három együtt is.
Szeretettel ajánlom magam és munkatársaim nevében ezt a második krónikánkat.

Etyek. 1997. július 2-án
Csókos Varga Györgyi Vissza