Ételek és életek

Előszó

Enni jó! Az éhes embernek bármit. A telekamrájú nemcsak válogathat, de akár ínyenckedhet is. Mindenki szívesebben merülne el kulináris gyönyörökben, minthogy a napi bizonytalan betevő falatot várja, vagy éppen érte gürcöljön.
Az éhes emberrel bármit meg lehet tenni és ő is bármire képes. Lehet kiszolgáltatott játéka ocsmány nagypolitikának, kisközösségek rövidlátó önzésének, öntelt egyesek minden alapot nélkülöző fölényeskedésének. Az éhező számonkérhető és vádolható nincstelenségéért, mint ahogy egyet lépve hátrébb, kicsit alázatosabban megközelítve a kérdést, ugyanúgy számonkérhető és vádolható a „hatalom" birtokosa, aki a lehetőségeket kézben tartja és kénye-kedve szerint osztogatja.
Ez a könyvecske a történelem olyan pillanatában jelenik meg, amikor hazánkban, de szerte Európában mérhetetlen indulatok feszülnek egymásnak cigányok és nem cigányok között. Mert a cigány az éhséglázadás szélén álló megélhetési bűnöző, mert a cigány elhízott milliomos. Mert a nem cigány szegény, mert a nem cigány gazdag. Amikor semmi más nem segíthet, csak ha sikerül kölcsönösen fölfedezni egymásban az embert. Ez pedig csakis a másik jobb megismerésén keresztül lehetséges. Evés, mint közös, kikerülhetetlen emberi tapasztalat! Éhezés, mint sokaknak napi tapasztalat! Tobzódás, mint keveseknek - nem is biztos, hogy eléggé értékelt, de biztosan nem jóra vivő - tapasztalat! Nem kíván hát ez az összeállítás versenyre kelni cigány néprajzi kötetekkel, sem cigány ételek receptjeit százas nagyságrendben felvonultató szakácskönyvekkel. Vissza