Esztetika

Előszó

Az elemi szép.

Az evolucionista esztetika, a maga egész szervezetében még csak ezután épül föl egészséges terv szerint; s nem hiszem, hogy erre vagy legalább az alap megvetésére, jobb eszköz kínálkoznék annál, hogy mindenekelőtt hántsunk le magunkról minden vízözönelőtti és akadémikus előítéletet s azután újra kezdjük ügy, hogy közvetlenül a tények élő forrásaiból merítsünk, hivatkozzunk a tömegek öntudatlanul helyes érzékére s keressük az ő romlatlan, egészséges közitéletükben, közfelfogásukban azokat az általános lélektani adatokat, miket hiába remélünk a tudósok ellenmondó nyomozásaitól.
Próbálják csak meg, s kérdezzék meg találomra száz különféle rendű, rangú és állású embertől, kikkel naponta találkoznak, hogy mit tartanak szépnek. Alighanem mind azt fogja mondani, hogy »szép az, ami gyönyörködtet.« S ha netán akadna köztük olyan, aki e helyett ünnepélyesen mély és homályos meghatározással állana elő, bizvást ráfoghatják, hogy elvonulva élő filozof, vagy betanított papagáj.
Sietek kijelenteni, hogy a tanulatlanok pártján vagyok. Mert mentől jobban tanulmányoztam ezeket, annál jobban megerősödtem abbeli véleményemben, hogy ezek, tömeg szerint véve, sokkal helyesebben okoskodnak mint mint a hivatásos, elszigetelt gondolkozók legnagyobb része, sokkal előbb, sokkal biztosabban jutottak el a modern igaznak legmélyebb és legalaposabb forrásaihoz. Vissza