Esztergom vármegye egyházi élete a kezdetektől 1732-ig

Előszó

Az egyházlátogatás a katolikus egyház ősi intézménye, amely Magyarországon valószínűleg a főesperességek létrehozása, azaz a 11. század vége óta működik. Mivel a vizitációkat a püspök vagy a főesperes szóban szokta elvégezni, írásos emléke a korai időkből nem maradt fenn. Tartalmát és kérdőpontjait elsőként a tridenti zsinat (1545-1563) szabályozta, és ettől kezdve Magyarországon is ez vált általános érvényűvé. A 16. századi vizitációkban főképp a pap és a hívek vallásával kapcsolatos információkat találunk, majd a 18. századtól kezdve a legtöbb kérdés a plébániák felszereltségére és jövedelmére vonatkozott. A legrészletesebb egyházlátogatást az esztergomi érsekség területén Batthyány József érsek végezte, aki nemcsak a templomok földrajzi fekvését, építéstörténetét, berendezését, a plébános és az egyház jövedelmeit, a plébános képzettségét, de a plébániák területén működő iskolákat, a leányegyházak állapotát, a plébániák patrónusainak személyét és a plébániák területén élő más vallású személyeket is megvizsgálta.
A 18. század végén, amikor Batthyány érsek egyházlátogatása megtörtént, már Esztergom megye teljes területe a főszékesegyházi főesperességhez tartozott. A 12. század első felében szerveződő főesperességek határai ugyanis valószínűleg a már meglévő világi közigazgatás határaihoz igazodtak.1 Esztergom megye kora középkori határairól nincsenek pontos forrásaink, feltételezhető, hogy a megye csak a Duna északi partjára terjedt ki, a jobb partról csupán Esztergom városa tartozott hozzá. Vissza