Esztergom - Főszékesegyház

Fülszöveg

Az esztergomi Bazilika az ország legnagyobb, rangban legelső temploma, az esztergomi érseknek, az ország prímásának székesegyháza.
Az államalapítás idején Szent István gondoskodott az egyházi szervezet kiépítéséről is. Az esztergomi Várhegyen Szent Adalbert vértanú tiszteletére megépíttette az első székesegyházat. Ezt a főtemplomot - a Bakócz-kápolna kivitelével - a török háborúk teljesen tönkretették. Néhány oszlopfő és a Porta Speciosa töredéke (a Vármúzeumban láthatók) hirdeti az egykori "szép templom" nagyszerűségét.
Esztergomot 1683-ban foglalták vissza véglegesen a törököktől. A következő évszázadban a vár katonai objektum volt. Mária Terézia egy kisebb méretű barokk templomot építtetett a romok között a helyőrség számára. A Bazilika előtti tér egy-egy sarkán álló Szent István- és Szent László-szobor, továbbá a Kincstár előterében őrzött két oltárképen kívül azonban semmi sem maradt meg e templomból.
Rudnay Sándor hercegprímásban született meg az az elhatározás, hogy Esztergomot újra az ország egyházi központjává építi ki. 1820-ban Esztergomba tette át a székhelyét, és Nagyszombatból (Trnava) hazaparancsolta a káptalant. Gigantikus tervett szőtt az érseki város újjáépítéséről, amely csak részben valósult meg: a Bazilika, a kanonoki házak, a szeminárium és a segédpüspöki palota együttese.
Első tennivalója a Mária Terézia-féle templom lebontása és az új székesegyház területének előkészítése volt. A biztos alapszint elérése végett oly sok földet kellett a Várhegyről lehordani, hogy a Szent Adalbert-székesegyháznak még az alapfalai sem maradtak meg.
Az 1848-as szabadságharc és a nyomában támadt gazdasági nehézségek lehetetlenné tették a terv maradéktalan megvalósítását. Nem készült el a Várhegyen a prímási palota és az egyik szeminárium épülete, de ezáltal megmenekült az akkor még teljesen betemetett és ismeretlen középkori királyi palotaegyüttes. Vissza