Az instrukciók szerepe a drámában

Előszó

Az alábbi dolgozatok az összehasonlító irodalomtörténet szakos hallgatók szemináriumaira készültek az 1979/80. tanév második, és az 1980/81. tanév első félévében. Már az 1978/79. tanévtói kezdődően Drámaelemzések címen meghirdetett szakszemináriumon elsősorban a dráma műnemi törvényszerűségeiről volt szó. Ennek vizsgálatára azért került sor, mert a drámáról a legtöbb esetben mint jelentésteli irodalmi szövegről beszélnek, s nem mint olyan másodlagos, műalkotásvilágról, amelynek léte speciális műnemi törvényszerűségek alapján épül föl.
A jelzett félévekben jutottunk el addig, hogy megértsük és tisztázzuk, az ún. szerzői instrukcióknak milyen szerepe és jelentősége van ebben a világban. Lévén, hogy minden dráma - a kezdetektől napjainkig - három, egészen pontosan elhatárolható szövegegységből épül föl - "név", dialógus, szerzői instrukció megvizsgáltuk: rejlik-e ebben az alakinak-formainak látszó tényben valami mélyebb, e világ tartalmát, lényegét hordozó és kifejező jelentés?
Amikor a "név" és a dialógus elemzése után a szerzői instrukciók vizsgálatát kezdtük el, ismét abból a tényből indultunk ki, hogy a dráma műnemi alaptörvényszerűsége a szituáció /amelyet nem a szokásos "helyzet" értelmében használunk/, vagyis tehát a viszonyrendszer, amelyben a változás szükségessége rejlik, s amelyből a dráma cselekménye kibomlik. Vissza