Előszó
Nem tudom, mit tartogat még számomra az Isten? De mielőtt meghalok, le akarom írni a nap történetét, mikor Lajos utolszor járt nálam, és kirabolt. Három esztendeje halogatom e följegyzést. Most...
Tovább
Előszó
Nem tudom, mit tartogat még számomra az Isten? De mielőtt meghalok, le akarom írni a nap történetét, mikor Lajos utolszor járt nálam, és kirabolt. Három esztendeje halogatom e följegyzést. Most úgy érzem, mintha egy hang, amely ellen nem tudok védekezni, sürgetne, írjam le e nap történetét - s mindent, amit tudok Lajosról mert ez a kötelességem, s már nincs sok időm. Az ilyen hang félreérthetetlen. Ezért engedelmeskedem, Isten nevében.
Már nem vagyok fiatal, egészséges sem vagyok, s nemsokára megkell halnom. Félek még a haláltól? A vasárnap, mikor Lajos utoljára járt itt nálunk, ki-gyógyított a halálfélelemből is. Talán az idő, amely nem kegyelmezett, talán az emlék, amely csaknem oly kegyetlen, mint az idő, talán valamilyen különös kegyelem, amely, hitem tanítása szerint, néha a méltatlanok és dacosak része is, talán egyszerűen a tapasztalás és öregség okozza, hogy nyugodtan nézek a halál elé. Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt mit várhatok még? Meg kell halnom, mert ez a törvény, s mert teljesítettem kötelességem.
Tudom, nagy szó ez, s most kissé megijedtem, mikor leírva látom. Gőgös szó, amelyért helyt kell állni.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal