Előszó
Részlet a könyvből:
- Még sem feküdtél le, Eszter?
- Még nem, kedves néni.
- Mit csinálsz?
- Levelet irok, kedves néni.
- Kinek?
- Az én lelkem kis hugomnak, kedves néni.
- Ugyan minek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Még sem feküdtél le, Eszter?
- Még nem, kedves néni.
- Mit csinálsz?
- Levelet irok, kedves néni.
- Kinek?
- Az én lelkem kis hugomnak, kedves néni.
- Ugyan minek rontod a szemedet?
A fiatal lányka elmosolyodott. Gondolta, hogy a kedves néni ezzel semmi mást nem akart mondani, mint hogy minek pusztitja hiába a drága lámpaolajat; levelet irni holnap is ráér, a napvilág olcsó fénye mellett.
- Mindjárt bevégzem, kedves néni! - felfelé a leányka.
- Azt jól is teszed, mert késő van; a kakukkóra rég elkiabálta a tizenegy órát, s ideje, hogy lefeküdjél. Én lefekszem.
A kedves néni behúzta az üveg-ajtót, s halvány, redős, tiszteletreméltó arca, melyet egyszerű fekete csipkés fejkötő köritett, s görnyeteg alakja, melyen az évek terhe nagyon meglátszott, letűnt, - s pár perc múlva csak tipegő léptei hallatszottak, a mint a lefekvéshez készült.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal