Találkozások a minőségi idősgondozással

Előszó

Ezt a könyvet azzal a vízióval írtam, hogy kilencvenöt éves vagyok és egy idősek részére fenntartott otthonban élek. Most keltem fel; miután megnéztem az e-mailjeimet, keresgélek kicsit a világhálón, mert készülök az előadásomra. Ma vendégeket várunk: kelet-burundiból érkezik egy szakmai delegáció, s az otthontanács elnökeként nekem kell fogadnom őket. Arra kértek, foglaljam össze röviden, mit is kell minőségi idősgondozás alatt érteni.
Rájöttem, már a cím se jó! Mi az hogy idősgondozás?! Talán gondozó-gondozás inkább! Elképesztő, mit kell vesződni egy újonnan érkezett szakápoló betanításával, mire sejteni kezdi, hogyan is működik a mi kis köztársaságunk, vagy még inkább mini városállamunk, ahol a többiek akaratából most épp én töltöm be a polgármesteri funkciót! Arról nem is beszélve, hogy a saját időm és az itt élők idejének nagy része is azzal telik, hogy szóval tartjuk a személyzetet. Mit összeunatkoznának szegények, ha mi nem foglalkoznánk a lelkükkel! Sose felejtem el megkérdezni, mi van a gyerekekkel, meg vannak-e elégedve az új autóval, vagy hogyan töltötték a nyaralást Costa Braván. Ez a figyelmesség - azt hiszem - természetes, számtalan egyéb elfoglaltságom mellett is.
Miről beszéljek hát a kelet-burundi kollégáknak? Nem lesz könnyű feladat a mondandóm összeállítása, mert a jót könnyen megszokja az ember, természetesnek veszi, és már nem tulajdonít neki kellő fontosságot. Vissza