Esze Tamás

Előszó

Részlet a könyvből:

Tarpán félreverték a harangot. Az imént még oly csöndes falu pillanatok alatt olyan lett, mint egy felbolygatott méhkas. A templom előtti kis tér néhány perc alatt tele lett zsivajgó, lármázó emberekkel. A félrevert harang hívó szavára a mezőn is abbahagyták a parasztok a munkát, s lélekszakadva futottak a falu felé.
A templom előtt egy farakáson állt a hírhozó. Ruhája rongyos volt, arcát befedte a hónapos szakáll. Szemeiben keménység és elszántság tükröződött. A parasztok felismerték, hogy a bujdosó kurucok közül való. "Esze Tamás üzent!" - kiáltották egymásnak az emberek. Erre a névre mindenki lázba jött. Hogyne, hisz Esze Tamás, falujuk szülöttje, az elnyomottak vezére volt.
Csak egy ember vált halottsápadtá e név hallatára. A templom melletti ház kapujában állt. Mintha kígyó csípte volna meg, visszaugrott a kapuból s berohant az istállóba. Ő tudta, hogy Esze Tamás Károlyi Sándor főispán börtönében sínylődik, de a kurucvezér neve s a parasztok lelkes kiállásai halálos félelemmel töltötték el. Nemsokára egy görnyedt, fekete-kámzsás alak vágtatott ki a kertek alatt a faluból. Szatmár felé igyekezett, ahol a német katonaság tanyázott. Ő volt a falu katolikus papja. Tűrésre és engedelmességre oktatta a népet, de maga túltett a rablásban a német zsoldoskatonákon is.
A hírthozó felemelte a kezét. Csönd lett.
"Emberek! - kiáltotta. - Hegyalján tegnap megmozdult a nép. Sárospatakot és Tokajt elfoglaltuk. A németeket levágtuk és szétzavartuk. Egyik vezérünk, Tokaji Ferenc már Kassa felé vágtat."
Az emberek lélegzetüket is visszafojtva hallgatták. Szívük tele lett örömmel és reménységgel. Hosszú idő óta vártak már erre a napra, a szabadság napjára. Vissza