Esze Tamás

Előszó

A nagyerejü és kegyetlen Esze Tamás alakja velem járt mindég. Ugyszolván azóta, ameddig csak vissza tudok menni az emlékeimben.
Legelső ilyen emlékem az egyik anyai dédapám volt.
Hat-nyolc éveske lehettem akkor: dédapám tul járt a kilencvenen. Termetre öles, fehér haja csaknem a vállát érte. Téli napokon, mialatt odakint beszkidi szél zugott az Ondava lapályán, az öreg a kemencepadkánál melengette a hátát, nyárban meg, amikor mély csöndben hallgatott az erdő, a nyárfák alatt üldögélt egy lócán s ő maga is hallgatott. Csaknem mindig hallgatott.
Kevésszavu vallásos ember volt ez a dédapám. De csak hétköznapokon. Mert vasárnapi délutánok alkalmával két-három messzely italt volt szokása áthozatni a kocsmából és ha iszogatni kezdett csöndeskén, mérhetetlen düh fogta el s ugy csapkodta a térdeit, hogy az egész ház keresztet hajogált magára. Ilyenkor volt elemében a dédapám. És ha egyszer kitört vén dühe, alig birta magával. Ilyen veszett pillanataiban mindig Esze Tamást, a kegyetlen és nagyerejü öreget emlegette, a szegény emberek egyetlen oltalmazóját, akinek olyan erő volt a karjaiban, hogy szálfákat tépdesett ki a lazonyi erdőkben. Persze félkézzel. A bajusza meg olyan volt, hogyha jókedve akadt, hát a két fülére csavarhatta volna. Ám ritkán volt jókedve Esze Tamásnak, mert Esze Tamás többnyire dühös volt, minélfogva szakadatlanul káromkodott. Vissza

Fülszöveg

Komáromi János ebben a regényében a kurucvilág ezerszínű fénnyel csillogó dicsőségét, szomorúságát, örömét, reménykedését és gyászát bontogatja elénk, mintha egy régi, drága arannyal, piros és fekete selyemmel hímezett kendőt teregetne széjjel. Legendaszerű erővel kelti életre a legendás idők magyar vitézeit, bújdosó szegénylegényeit, a magyar hősök, bújdosók, vitézek, mártírok és szentek küzdelmes szenvedéseit.
Nem krónika és nem regény tulajdonképen; a hősköltemények szinességével, biblikus hittel és régi balladás erővel megírt éposz ez a könyv, a kuruc világ éposza bronzba öntött alakjaival, ezer színben ragyogó magyar tájaival és olyan igaz, történeti levegővel, mely Komáromi János új regényét a legjobb magyar könyvek sorába emeli. Izgalmas történet, mely rendkívüli időkben, bújdosótáborokban, drámai erővel robbantja ki a maga korának szikrázó lelkesedését, szerelmét és szenvedéseit. Megírása magyar tett volt. Nem adhattunk volna szebbet, lelkesebbet, gyönyörködtetőbbet és izgalmasat ennél a könyvnél. Erejében, szépségében és hatásában messze kiemelkedik a mai időkön fölül és az elmúlt idők életrekeltésével messze a jövőbe, a jövő időkbe mutat. Vissza