Északkelet-magyarországi gyermekgyógyász szakcsoport ülés 1973

Előszó

TISZTELT TUDOMÁNYOS ÜLÉS! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Gyermekorvosok Társasága északkelet-magyarországi szakcsoportjának elnöke kitüntető cimét viselhetem. Őszinte szivből köszönöm a bizalmat, amit azonban csak ugy értékelhetek, hogy a szakcsoport, további életében, működésében is, bizalomteli várakozással és elvárással fordul a debreceni Gyermekklinika felé, amely a szakcsoport tudományos életében eddig is a hajtó erőt, a motor szerepét játszotta. Ilyeténképpen helyére téve és még egyszer megköszönve a bizalmat, igérem, hogy szerény képességeimhez mérten a jövőben azon leszek, hogy ugy magam, mint a jelenleg vezetésem alatt álló Gyermekklinika egésze és minden egyes tagja legjobb tudását a szakcsoport, és azon keresztül a magyar gyermekgyógyászat tudományos életének fejlesztése szolgálatába állitsa.
Tisztelt Szakcsoport! Nehéz örökséget vettem át. Különlegesen felelősségteljes feladatokkal bizott meg vezető szakorvosaink plénuma. A feladat nagyságát csak az tudja igazán értékelni, aki közelről ismerhette Kulin professzornak - akinek örökébe lépek - emberi-orvosi-tudományos értékét. Paracelsusnak tulajdonítják a következő mélyen szántó gondolatot: "Ne legyen más, aki önmaga is tud lenni." - Az előbb emlitett nehézség éppen ebből adódik. Akik Kulin professzor közelében, társaságában megfordultak, mindannyian érezték, hogy nem mindennapi emberrel kerültek szembe. Akinek a sorsa oly kedvezően formálódott, mint magamnak is, hogy közvetlen közelből - emberbarát-közeiből - több mint 25 éven keresztül figyelhette életének nehézségeit, vivódásait, az önmaga is tapasztalhatta és mélységes meggyőződéssel vallhatta, hogy Kulin professzor megfelelt a paracelsusi feltételnek: mindenkor, mindig és mindenütt önmagát adta, még akkor is, amikor ez megnemértéssel, félreállitással, vagy annak veszélyével fenyegetett.
Ennek a rövid értékelésnek is kifejezésre kell juttatnia azt - amit magam is őszintén érzek és meggyőződéssel vallok -, hogy erőim csak az örökség megőrzésére elegendők; annak alkotó továbbfejlesztésére csak akkor leszek képes, ha az egész Szakcsoport, különösen annak Elnöksége nemcsak a bizalmát fejezi ki és előlegezi, hanem a feladat valóraváltásához elengedhetetlen támogatást is, éppen valamennyiünk közös célja: a magyar gyermekegészségügy szolgálatában, megadja. Vissza