Előszó
Az embert élete során sokféle élmény éri, és csak ritkán gondol arra, hogy ezeket rendezgesse, kutassa eredetüket, kérdéseket tegyen fel önmaga számára: vajon érzései honnan fakadnak, miben...
Tovább
Előszó
Az embert élete során sokféle élmény éri, és csak ritkán gondol arra, hogy ezeket rendezgesse, kutassa eredetüket, kérdéseket tegyen fel önmaga számára: vajon érzései honnan fakadnak, miben gyökereznek?
Azt senki nem vitatja, hogy gyermekkorban a családban érnek bennünket azok a meghatározó élmények, amelyek tudatunk alatt is élnek és hatnak. Életünk delén már emlékszünk hangokra, ízekre, illatokra, halljuk rég elhunyt nagyszüleink hangját, őrzünk a lelkünkben képeket anyánk és apánk ifjú koráról, egy-egy mozdulatukról. Emberi, gyermeki mivoltunk másik építői a mesék. Bármely korban is él az ember, egy biztos, gyermekként áhítja a mesét, nyiladozó képzelete szinte keresi a csodás történeteket, a varázslatos helyeket, a sosem látott lényeket, és mindig azt várja, hogy a mese végére minden megoldódjon, jóra forduljon.
Gyermekkorom jelentős részét nagyszüleimnél - akik parasztemberek voltak - töltöttem. Öröm volt számomra, hogy szüleimen kívül Tőlük tanulhattam meg a munka becsületét, tiszteletét, a HIT-et, amely sokszor átsegített a nehézségeken. Ők az életük során mindig lépésről-lépésre haladtak úgy, hogy közben az egyik lábuk állandóan a földön volt. Sosem kezdtek semmibe, hogy előtte ne számoltak volna, vagy ne vetettek volna számot a lehetséges kockázatokkal. Abban az időben a mindennapi betevőért nagyon-nagyon meg kellett küzdeni. Tisztán, de egyszerű körülmények között éltek, laktak. Az ún. „alapkönyveken" és az évi KINCSES KALENDÁRIUMON kívül egyetlen mesekönyv volt náluk, amit a szüleinken, nagynénéimen kívül a nyolc unoka évtizedeken keresztül forgatott, olvasott időről-időre. Aztán meghaltak a nagyszülők, eladásra került a nagyszülői ház, elosztásra kerültek az egyéb emlékek... A könyvet hosszú évek után kezdtem hiányolni, de sajnos nem került elő. Számtalan antikváriumban, könyvtárban, régiségpiacon, interneten kutattunk utána. Hosszú évek keresése után - 2009-ben - Vera sógornőmnek az 50. születésnapomra sikerült megszereznie a SZENT ISTVÁN Társulat által több mint 50 évvel ezelőtt kiadott "Észak Csillaga" című könyv egy eredeti példányát. Óriási öröm volt számomra, hiszen korábban akár jelentős összeget is kifizettem volna érte, csak hogy újra olvashassam, a kezemben tarthassam, hogy a gyermekeim el tudják olvasni és én is tovább adhassam unokáimnak. Csodálatos érzés volt!
Vissza