kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | Szépirodalmi Könyvkiadó |
---|---|
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Fűzött papírkötés |
Oldalszám: | 325 oldal |
Sorozatcím: | Olcsó könyvtár |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 15 cm x 11 cm |
ISBN: | |
Első fejezet | |
melyben az író bemutatja és leleplezi Esti Kornélt, e könyv egyetlen hősét | 3 |
Második fejezet | |
melyben 1891.szeptember 1-én Vörös Ökörbe megy és ott megismerkedik az emberi társadalommal | 24 |
Harmadik fejezet | |
melyben 1903-ban közvetlen az érettségi után, éjszaka a vonatban először csókolja szájon egy leány | 35 |
Negyedik fejezet | |
melyben régi barátjával, a "becsületes városban" tesz kirándulást | 81 |
Ötödik fejezet | |
melyben egyetlen hétköznapjának, 1909. szeptember 10-nek mozgalmas és tanulságos leírása folgaltatik, s megelevenül az az idő, amikor még I.Ferenc József ült a trónon, és Budapest kávéházaiban csak különböző irányokhoz, iskolákhoz szító modern költők tanyáztak | 90 |
Hatodik fejezet | |
melyben szert tesz óriási örökségre, s kiderül hogy milyen nehéz megszabadulnia a pénztől annak, aki mindenáron csak ezt akarja | 118 |
Hetedik fejezet | |
amelyben Kücsük tűnik fel, a török leány, aki egy mézes cukrászsüteményhez hasonlít | 131 |
Nyolcadik fejezet | |
melyben szegény Mogyoróssy Pali, az újságíró, a kávéházban hirtelen megőrül, azután tébolydába csukatik | 137 |
Kilencedik fejezet | |
melyben a bolgár kalauzzal cseveg bolgárul s a bábeli nyelvzavar édes rémületét élvezi | 165 |
Tizedik fejezet | |
melyben egy bácskai aranyparaszt leánya, Zsuzsika, beugrik a kútba és férjhez megy | 176 |
Tizenegyedik fejezet | |
melyben a világ legelőkelőbb szállodájáról van szó | 192 |
Tizenkettedik fejezet | |
melyben az elnök, Baron Wilhelm Edurad von Wüstenfeld, az ő diákéveinek halhatatlan alakja és az ő atyamestere, az egész fejezeten át csak alszik | 208 |
Tizenharmadik fejezet | |
melyben mint jótevő szerepel, fölkarolja a sorsüldözött özvegyet, de végül kénytelen megverni őt, mert annyira sajnálja, hogy egyebet nem is tehet | 251 |
Tizennegyedik fejezet | |
melyben Gallusnak, a művelt, de rossz útra tévelyedett fordítónak titokzatos üzelmeiről rántjuk le a leplet | 268 |
Tizenötödik fejezet | |
melyben Pataki kisfiáért aggódik, ő pedig az új verséért | 275 |
Tizenhatodik fejezet | |
melyben Elinger kihúzza őt a vízből, ő viszont Elingert belöki a vízbe | 283 |
Tizenhetedik fejezet | |
melyben Ürögi beruccan hozzá egy szóra | 296 |
Tizennyolcadik fejezet | |
melyben egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást és elbúcsúzik az olvasótól | 307 |
Utószó | 315 |