A vezérigazgató elvtárs toppan a színre, amint épp meghasonlik önmagával, amire bő tér kínálkozik, lévén ő egy hármasiker, mely tény csak felületes pillantásra mulatságos, ám az elkerülhetetlen ingek, nyakkendők, nyakkendőtűk, pantallók, pecsétgyűrűk és az elbeszélőmód száma már jelzi is a tömör szomorúságot, mely az Olvasóra háramol | 7 |
Megjelenik a hoes, Tomcsányi Imre, valamint győz az igazság; a többi fejezetben is győz az igazság, de itt különösen | 11 |
Jelentkeznek a nehézségek, melyek átmenetiek | 23 |
Kettős intermezzóval nézünk farkasszemet | 37 |
A két aranyhörcsög - eldöntvén, mi a: befelé, mi a: kifelé - váratlan ajándékkal lepi meg az Olvasót | 42 |
Haj, haj, megtörténik a baj | 82 |
Úgy teszünk, mint mikor valakit magunkhoz csalogatunk azon ürügy alatt, hogy valami titkot súgunk a fülébe, s mikor a füléhez fértünk, akkor a fülébe fújunk: mindeközben helytelenükl azt gondoljuk, hogy a magyar publikum kapva kap minden után, ami nyers, vastag, furkós | 88 |
A vezérigazgató elvtárs végighordozza a tekintetét | 107 |
E. följegyzései | |
Egy tavaszi "mosolygós kedd reggelen" | 121 |
Látván e sorok írójának serény igyekezetét, ő elnéző | 121 |
Esterházy hosszú - miként a fáma tartja róla: "ének- | 125 |
"Látja, barátom, olyan ez a mondat - én csináltam | 125 |
Egy délelőtt a mester átlovagolt Banga úrhoz, az ügy | 136 |
Kedves Péterem! | 139 |
Kedves Péter! | 140 |
"Ne aggódjék, mon ami, grammatikai bája van, és ki | 140 |
"Tudja, barátom, az egész tavaszi idény laza volt. Laza | 140 |
Hogy sorra veszek bizonyos -kat, -ket, örülhetek annak | 159 |
Ferenc úr, a temesi prózaíró, azt javasolta a mesternek | 177 |
A mester a "fölényesen birtokolt írói eszköztárából" | 177 |
"Barátom! Mindannyian a múltból élünk és a múlt | 185 |
"Már megbocsáss, Tibor bátyám - mert a mester | 206 |
Az utolsó tavaszi mérkőzés bonyolult lett. "Még a | 206 |
A mester kérdőre fogta Banga urat. Banga úr válasza | 211 |
A mester felöltötte híres-hírhedt íróköntösét | 214 |
(volna) "meccs után kifeszítve halvásnyan felületre pré | 225 |
Kedves Pélter! | 243 |
Kedves Péter! | 244 |
A mester fölemelte az ujját (az ország elcsendesedett) | 264 |
A mester edzésre igyekezett, ezúttal héven | 265 |
Édes Péterem! | 268 |
Édes Péterem! | 268 |
"A helyiérdekű vasút megy tovább". Az ínyenc felsó | 272 |
"Én például akaár egy millió arcot láthatok, mégis | 278 |
A szélsők beadtak, a belsők meg rárajtolván, igyekez | 278 |
De Kálmán bácsi!" | 279 |
"Ki ez a faszi?" - kérdezte György úr hanyagul | 279 |
Drága Jolánkám! | 285 |
E ponton fölmerültek a fölgyülemlett bizonyos közért | 287 |
Cirmos cica haj! | 304 |
(here-vasárnap) Dongó Mitics vigyorgott, a mester tel | 304 |
Ismét egy spontáncetlit alkalmaz ő | 338 |
A mester szerint már délután elkezdődött. "tudja, hova | 338 |
(előtte) "A Nagyhalál fog." Valami kellemes, de láth | 341 |
A mester a homlokát ráncoltatta. Cuppogott, csücsöri | 346 |
A mester profán bosszankodással állapította meg, hogy | 346 |
"Jön a Veverka nagy puffadt arca kúszik s elvesztvén | 347 |
A mester lassított lova futásán, hunyorgó szemmel | 347 |
"Meghalt" - mondta az edző a pénteki edzésen | 357 |
Hahóhóhó a Dóhórika, kicsi lányunk hahó" | 358 |
A metódus bemutatása | 360 |
Az nem volt egyszerű dolog, hogy ott áll az öltöző | 360 |
(Lehet olvasni mégegyszer: Imre hirtelen úgy érzi | 367 |
Kedves Péter! | 367 |
Kedves Péter | 369 |
Tante Jolán am Sonntag verstorben. Michael | 369 |
A mester napjai reprezentatívak, ez rá nézvést hizelgő | 369 |
(egy árulóból megtartó erő -bocsánat, bocsánat) | 372 |
gitti asszony ágynak dőlt. A család motorja. Egyszer | 377 |
Húzta-halasztotta ő a fogorvosi kötelességet. Csöppet | 382 |
A portásfülke előtt gondosan fölaggatta a kulcsokat | 382 |
Az öltöző felépült, és lett egy fürdő, jobb, mint az elő | 385 |
(partenogenezis) A mester a gépírásból eredő nyomon | 392 |
Az, hogy ő szükségesen a tolla után nyúl, ez ezerféleké | 393 |
Kedves mon ami | 394 |
Egy környék, meccs előtt, könnyűszerrel felismerhe | 395 |
"Mi a túró, hát nekünk már semmi sem szent?!" | 397 |
"Olyan nehéz a szívem." Hallgassunk Joplin any | 397 |
Leereszkedett a sötét. A mester valahogy "alul" érez | 397 |
A mester ült csüggeteg lelkiállapotban a tartalékok pad | 398 |
Föl kellett hívnia az édesanyját, mert az - egy bizony | 402 |
A Beállós épp azt mesélte a mesternek, hogy olyan bal | 403 |
A mester kezét a tarkója alá fektette kispárna gyanánt | 405 |
"szerzünk bort, búzát, békességet, és csapunk egy | 420 |
György úr siettette a véget. "Záróra." Ekkor Armand | 429 |