Banga Ferenc

Előszó

Egy képíró köszöntése

A magyar kultúrának van néhány nemzetspecifikus sajátossága. Az egyik ilyen a nagyon magas színvonalú műfordítás-irodalmunk, a másik a magyar nyelvű irodalom és a képzőművészeti autentikus kapcsolata. Létezik magyar Shakespeare, Moliére, Mickiewicz, Hasek, Danilo Kis vagy Varlaine, Rimbaud, Baudelaire, Byron, Shelley - legkiválóbb íróink, költőink fordításában. És ehhez hasonlóan létezik a magyar nyelvű irodalomnak egy olyan magas szintű kapcsolata a képzőművészettel, amellyel éppen úgy dicsekedhetünk, mint a műfordításokkal. A képzőművészetben ez régi-régi hagyomány: Zichy Mihály képzőművészeti alkotásai, amelyek Madách Imre Az ember tragédiája című nagy drámájához kapcsolódnak, fémjelzik ezt az irányvonalat, amely napjainkig tart. A XX. században Hincz Gyula, Reich Károly, Kondor Béla nevét említhetjük még - az ő útjukat folytatja Banga Ferenc.
Banga Ferenc képi világa rendkívül szuverén. Sajátos, egyszerre reális és szürreális figurái és azok alakzatai nagy képzőművészeti tehetségről, különös egyéni látásmódról tanúskodnak. És Banga ezt, a világot újrateremtő képességét, író-rajzoló tudását felajánlotta a kortárs magyar irodalomnak. Mesék, versek,novellák az ő rajzaitól kaptak egy új és gazdag jelentéstartományt. A rajzok persze önállóan is élnek, léteznek. Nagyon jók. Kedvesek és szomorúak egyszerre. Vissza