Esterházy "Fényes" Miklós és tündérvilága

Előszó

"Megbámultuk a fényes kivilágításokot, a lángoló tündérpalotákat amelyekkel o küldöttek versengve igyekeztek egymást túlszárnyalni. Esterházy hercegé azonban valamennyin túltett (...) A nagyúr az ünnepélyes nap tiszteletére mellőzte kedvezőtlen fekvésű szállását s annak környékét, hanem ehelyett a Rossmarkt szép hársfasorát ékesítette föl, elől színesen kivilágított portállal, a háttérben pedig még annál is fényesebb távlattal. A fák között áttetsző talapzaton fénypiramisok és golyóbisok álltak, egyik fától a másikig lámpafüzérek húzódtak, s azokon csillárok függtek. Itt andalogtunk hát, négyesben, úgy éreztem magam Gretchen oldalán, mintha az elíziumi boldog mezőkön járkálnék; ahol az ember a fáról töri a kristályserleget, amely tüstént megtelik a kívánt borral, s ahol kezével rázza le a gyümölcsöt amely aztán a tetszés szerinti ételre változik." írta 1764-ben Goethe, amikor Frankfurtban Mária Terézia fia, József német-római császárrá koronázásának ünnepe elkezdődött. Uralkodójának képviseletében Esterházy Miklós (1714 1790) herceg volt jelen, kinek egyéniségét a kortársak a neve elé tett „Fényes" szóval jellemezték s aki - mint az akkor 15 esztendős, hangulatokra kamaszként nyilván érzékeny költő lejegyezte - már itt rászolgált a kapott jelzőre. Persze tudnunk kell, hogy az Esterházyaktól, a magyar főnemesség primus inter pares családjától korábban sem volt idegen a pompa, különösen és mindenekelőtt ha uralkodójukat kellett reprezentálni. Esterházy Pál Antal (1711-1762), a hercegi família Miklós előtti feje például hasonlóan emlékezetes módon vonult be 1751. január 5-én Nápolyba, a szicíliai királyi udvarhoz, mint Mária Terézia nagykövete: négy huszár haladt elől gazdag bizarr öltözékben, ezüst sujtásos, finom világoskék szövetből készült ruhában, gyönyörű tigrisbőr köpennyel, nehéz ezüst gombokkal, magyaros selyemmel, ezüsttel és arannyal hímzett nyeregtakarókkal díszelkedő lovakon, egy törpe magyar ruhában, egy szerecsen törökösen öltözve, egy vadász, két ajtónálló, hat gyalogos fullajtár ezüst botokkal, 28 kengyelfutó, hat apród és 4 lovász, 6 hajdú ezüst sújtásos zöld ruhában, földig érő köpenyben és kék bársonyból készült tollas fövegekkel. Végül az utolsó kocsi után 12 tiszt és négy lovász. A követ [Esterházy] arannyal átszőtt, ezüstös spanyol hímzéssel díszített öltözetben, nyakában a briliánsokkal díszített aranygyapjas renddel, kalapján gyémántos csattal, az olasz és svájci gárda, majd az alabárdosok és a királyi testőrség sorfala között, lépett a palotába. Itt előkelőségekkel zsúfolt termeken keresztül érkezett a trónterembe, mögötte haladt titkára és a követséghez beoszU0:két másik magyar, rokonai Esterasi és Beregni grófok magyar viseletben." Vissza