Esszék, tanulmányok. (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

I. A regény tárgyának történeti alapja A Rab Ráby, Jókai egyik legérdekesebb regénye, 1879-ben jelent meg, abban az időszakban, mikor már túl volt írói munkásságának fénykorán, amikor a feudális maradványokkal terhelt, de már kapitalista alapon fejlődő magyar társadalom új problémákat vetett a felszínre, és új megvilágításba helyezte a régieket. A Szabadelvű Párt megalakulása 1875-ben, melynek Jókai képviselője volt, a kiegyezés rendjének látszólagos megszilárdulását jelentette, de egyben az ellentétek kiéleződését is magával hozta, és az út, melyen a nemzet elindult, új élmények és állásfoglalások lehetőségét tárta fel az írók előtt is.
A Rab Ráby cselekménye II. József uralkodása idején, az 1780-1790 közötti időszakban, annak utolsó éveiben játszódik. Hőse, Ráby Mátyás magyar nemes eredetileg valóban élő személy volt, aki a vármegyével való szembehelyezkedése következtében súlyos börtönbüntetést viselt a pesti Megyeháza ma is látható és emlékére külön megjelölt tömlöcében. Története azonban, melyet emlékirat formájában maga is megörökített - emlékirata 1797-ben jelent meg Strassburgban -, s amelynek alapján Jókai regényét írta, annyira jellemző II. József korának viszonyaira, és a magyar történelemnek olyan égető, sarkalatos problémáit veti fel, hogy méltán állt kezdettől fogva az érdeklődés előterében, és került az író legjelentősebb, legkedveltebb művei közé.
A valóságban is élt Ráby Mátyás magyar kisnemes Pozsonyban született 1752. szeptember 21-én, a halálának pontos adatai ismeretlenek, 1773-tól a bécsi magyar udvari kancellária munkatársa volt, de onnan elbocsátották különböző vádakkal, főleg azért, mert II. József besúgóját látták benne. Szentendrén telepedett le, háza ma is látható. Kiállása a szegény nép mellett, II. József reformjainak támogatása, a helyi szervek visszaélései elleni fellépése Pest megyét arra késztette, hogy 1784-ben elfogassa, bebörtönöztesse, és csak II. József határozott parancsára engedje szabadon 1789-ben. A császár halála után kivándorolt az országból, Strassburgban telepedett le, ahol német nyelven megírta emlékiratait.
Jókai regényében elég hűségesen követi az emlékiratot, néhány ponton azonban változtatásokat eszközölt. Regényében Rábyt sokkal kevésbé támogatja a félrevezetett polgárság és parasztság; az író magányos hőst farag belőle, akiben a felvilágosodás szolgálatában háttérbe szorul a nemzeti függetlenség eszméje. Vissza