Előszó
"Minden hóbortnak akad utánzója". Körülbelül ilyen értelmű mondattal emlékezett meg egyik magyar hirlap az Esperanto nevű nemzetközi nyelvről, a melynek nyelvtanát, szótárát és olvasókönyvét veszi...
Tovább
Előszó
"Minden hóbortnak akad utánzója". Körülbelül ilyen értelmű mondattal emlékezett meg egyik magyar hirlap az Esperanto nevű nemzetközi nyelvről, a melynek nyelvtanát, szótárát és olvasókönyvét veszi ezennel a magyar nemzet tanúlni akaró része és pedig olyan alakban, a minőben könyv még e nyelven nem látott napvilágot.
Az illető, a ki ama mondatot papirra tette vagy iszonyú mértékben önhitt, nagy batyuban árúlva édes kevés portékáját, vagy nem ért rá, hogy a tárgy fölött pár perczig gondolkozzék. Különben minden tekintélyimádás nélkül is be kell vala látnia, hogy az, a mit a legnagyobb nemzetek legvilágosabb szellemei (Bacon, Descartes, Pascal, Leibnitz, Voltaire, De Brosses, Diderot, Condillac, Volney, Ampére, Grimm, Bournouf) lehetőnek és az emberiségre nézve hasznosnak gondoltak, hóbort nem lehet.
Azok, a kik egy könnyen megtanúlható közös nemzetközi-nyelvnek szükséges és hasznos voltát hirdették, tudták, hogy a nyelv nem czél, hanem csak eszköz a haladásra és jólétre; belátták, mert tapasztalták, hogy úgy a holt nyelvek, mint az élő nemzeti nyelvek mindenike csupa logikátlan szeszély alkotta valami, a mit tökéletesen megtanúlni nem lehet, hanem csak úgy körülbelül. A ki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem foglalkozott komolyan egyetlen egy nyelvvel sem.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal