Eső a Mato Grosson

Fülszöveg

Füry Lajos ebben a regényében egy ártatlanul megvádolt és mindenkivel meghasonlott, emberkerülő magyar életét tárja elénk. A feyeni menekülttábortól, a brazíliai Mato Grosso őserdejéből kiégetett és kihasított gazdaságig. A legközelebbi város tíz óra teherautóval és a legközelebbi telep is félnapra van. Itt talál megbékélést és megnyugvást a munkában, az erdőirtásban, a bennszülöttek között. A magyaroktól messzire menekülve kemény munkával a gazdaság vezetőjévé nevezik ki. Évek múltán azonban mégis érzi, hogy az idegen tengerben egyedül van. Papagáját tanítja magyarul beszélni, hogy magyar szót hallhasson. Felkeresi azokat a helyeket, ahová magyarok vándoroltak ki, de azok a klímát nem bírván elviselni, elvándoroltak, elhaltak, eltűntek a nagy városokban. Régi menyasszonyának is levelet ír Budapestre, a Bakách térre, de már a címre sem emlékezik. Nem is kap választ. Aztán beletörődve a sorsába, megkezdi a gazdaság átalakítását. Kápolnát, iskolát, kórházat építtet és előadásokat tart a bennszülötteknek. Tanítónőt hozat a városból, aki gondos segítő társának bizonyult. A városból, amikor az emberek fizetését hozza ki, egy kóborló banda ki akarja rabolni, azonban a tanítónő és egy hűséges néger segítségével a bandát elfogják. Dános László feleségül veszi a tanítónőt, a hűséges segítőtársát, amikor megérkezik az értesítés, hogy az egykori menyasszony, a Bakách térről elindult és útban van a Mato Grosso felé. Vissza