Esküvői kiállítás 2009/1.

Előszó

Szerelem - ennek a csodálatos érzésnek hányan is keresték a magyarázatát. Mitől lobban fel olyan hirtelen vagy alakul ki szép lassan két ember között? Beszéltünk ezzel kapcsolatban már az illatról, a tapintásról mint döntő momentumról.
Újabban egyes kutatások tudományos magyarázattal is szolgálnak az ún. szerelem kémiája tárgykörében. Nos lássuk, mit tudhatunk erről?
A szerelemhormon az agyban termelődik és kémiailag ez a feniletilaminnak felel meg. Ez a vegyület a kedélyjavító amfetaminokhoz hasonlóan eufóriát okoz, kicsit olyan, mint egy könnyű drog. Ezek úgy ellepik az agy azon részét, mely a gondolkodásért felelős, hogy a szerelmes ember elveszíti a realitását. (Átvitt értelemben mondhatjuk: a szerelem vak!) Nagy energiák szabadulnak ekkor fel bennünk, izzadunk, pirulunk, egész nap ábrándozunk, nincs fáradtságérzetünk, csökken az alvásigény, így képesek a szerelmesek éjszakákat ébren tölteni és egymással foglalkozni...
Sajnos azonban ez az érzés mulandó. A tudományos magyarázat az hogy az az egy idő után (másfél-két év) tolerálja a feniletilamint, így a magas érték ekkor felére csökken és a lángolás alábbhagy. Jó esetben ekkor a szeretet és az összetartozás érzése váltja fel a szenvedélyes érzelmeket. Ennek egy ún. oxitocin hormon a felelőse. Ez pl. akkor szabadul fel bennünk, ha megöleljük társunkat vagy a gyermekünket babusgatjuk. Érdekes az is, hogy a szüléskor a méhizmok összehúzódásában is szerepet játszó, ill. a szoptatáskor termelődött oxitocin okozza azt a nagyon erős kötődést anya és gyerek között. Egy biztos: ha szerető családban nő fel a gyerek, akkor annak harmonikus lesz a párkapcsolata, hiszen a szerelem a szülőkhöz való ragaszkodás amolyan "megismétlése". Vissza