Esküminta (dedikált példány)

Fülszöveg

"Solymos Ida az 1940-es évek elején tűnt fel Pécsett a Weöres köré csoportosuló fiatalok közt. Mondanivalóját saját eszközeivel juttatja kifejezésre. Márpedig ezzel kezdődik és végződik a költő." (Várkonyi Nándor)
"Hibátlan részletek vagy versek; pár sorba zsúfolva sűrű, erős, távlatos képek... a dolgok líránkban tapasztalható gyakori "szétbeszélése" helyett... nagy távolságot áthidaló sorok, amelyek sorközeik csöndjével is beszélnek." (Rónay György)
"Ez a világnézet... öntudatos kapcsolat a társadalom valamennyi égtájával. Magatartássá emelt részvétel mindenben, ami másnak ügye, öröme, baja. Minden emberi tevékenység mély tisztelete. Író és műve színes, differenciált. Helye társadalmunkban és művészetünkben egyéni és biztos."
"Lírája nem megverselt témákból áll; megvan a sajátos légköre és világa... nem hiányzik belőle a kimondás kényszere és bátorsága." (Juhász Béla)
"Erősnek látszik, mivel asszony, de gyenge, mint a férfi... befelé zokog. Sírása így lesz az enyém is. Közérzetéből így válik az enyémre és a többiekére is keserű orvosság." (Bata Imre)
"Nem irodalmat ad közre, hanem példát állít... sajnálat nélkül: így jártam. Cselekedjetek, de soha semmitől ne őrizkedjetek - szuggerálja küzdelmektől szétroppanásig tömött, idegesítő költészete... ő egy a kevésből, akinek költészete hasznára lehet az embereknek." (Iszlai Zoltán)
"Ige akartam lenni valaha. Mikor leszek kenyér? - mondja, és ebben már halljuk egész költészete legfőbb óhaját: a szép szavak meddő kultusza sosem olyan lényeges, mint a kenyér, amit a parasztember így nevez: élet... Nem költő-sorsát, hanem kinek-kinek az alkata szerinti önmegvalósítását tekinti mércének: Telet lebíró türelemmel egy mondatért szalad az ember, s tüdeje mint bokréta lángol. Ki párnán ég el, ki parázson." (Alföldy Jenő) Vissza