Esik a hó

Fülszöveg

Bizonyosnak látszik, hogy Hidas Antal, a közelmúltban elhunyt költő lírájának két alappillére a tízes-húszas évek és a negyvenes évek második felének verstermése. Újabb kötetei a számadás, a betakarítás verseit tartalmazzák, s úgy tűnik, ez a korszak ugyancsak alappillére az immár befejezett költői életműnek. Az első korszak izzó hangú verseit a forradalom tüze, az eszme győzelmébe vetett hit ihlette-táplálta. Közülünk nem egy előbb kéziratban, röplapokon, munkás szavalókórusok előadásában terjedt, majd 1925-ben, Bécsben, a KMP kiadásában jelent meg Az ellenforradalom földjén címmel. Az ekkor született költemények - mint például a Vörös Csepel, vagy A harcban nem szabad megállni - a magyar munkásmozgalom leghíresebb "népdalaivá " váltak.
Az emigráció, a harmincegy éves kényszer távollét alatt születtek azok a versek, amelyek később a Gyilkosok járnak a Földön, a Tehetetlen fájdalomban, az Egy erős topolya és az Add ide a kezedet... című kötetekben jelentek meg, s amelyekben a hitet próbáló kétely űzte a költőt, hogy szembenézzen önmagával s a kortásai.
És végül az újabb versfüzérben - a Hold iramlott, Nap sütött, a Cseresznyefák és az Esik a hó című kötetekben - a teljes életprogram szembesült a valósággal, az áhított célok a felemás eredményekkel, de mindenekelőtt az élet került szembe az elmúlással. Az elmúlás gondolata, rémsége, csábítása lüktet minden sorban, akkor is, ha múltról beszélt, akkor is, ha a jelenről vagy a jövőről. Ez késztette józan számvetésre, ez űzte további munkára, mert hitte és vallotta, hogy "Az utolsó percig dolgozni kell... " Ezzel új korszakkal teljesedett kis Hidas Antal költői világa. Vissza