És nem verik félre a harangot

Fülszöveg

Összebújva didergünk és némán sírunk Most az ambulancia szobájából furcsa hangok törnek elő. Az ablakhoz lopózva látjuk, hogy az egyik ápolónő egy lengyel lánnyal beszélget, de csak ő beszél, mert a fiatal lány semmibe néző szemmel valakihez fordul, és azt szólongatja. Kezeivel tapogatóan simogat felé és csak ezt a szót hajtogatja halk sírással:
- Glacsegó? Glacsegó? Miért? Miért?
Nagy csoport áll már az ablaka előtt. A kislányt az egyik lengyel nő (bizonyára ismerőse) szólongatja. Ő nem látja, hogy ki szól hozzá, de reszkető száján kibuggyan az örömös szó: «Mame! Mame! »
Néz föl az égre, a halottasszoba plafonját áttöri nézése, s ők ketten most találkoznak: a leány és az anya
Az őrült lány már boldog, mert együtt van vele. Nem sokáig fog epekedni anyjáért, mert ma még hozzákerül - gázkamrába viszik szegénykét az esti transzporttal
A leány nem látja a résztvevő nézőket, nem tud semmiről, de szüntelenül ismételgeti: - Glacsegó? Glacsegó? Miért? Miért?

Hogy miért... Tovább

Fülszöveg

Összebújva didergünk és némán sírunk Most az ambulancia szobájából furcsa hangok törnek elő. Az ablakhoz lopózva látjuk, hogy az egyik ápolónő egy lengyel lánnyal beszélget, de csak ő beszél, mert a fiatal lány semmibe néző szemmel valakihez fordul, és azt szólongatja. Kezeivel tapogatóan simogat felé és csak ezt a szót hajtogatja halk sírással:
- Glacsegó? Glacsegó? Miért? Miért?
Nagy csoport áll már az ablaka előtt. A kislányt az egyik lengyel nő (bizonyára ismerőse) szólongatja. Ő nem látja, hogy ki szól hozzá, de reszkető száján kibuggyan az örömös szó: «Mame! Mame! »
Néz föl az égre, a halottasszoba plafonját áttöri nézése, s ők ketten most találkoznak: a leány és az anya
Az őrült lány már boldog, mert együtt van vele. Nem sokáig fog epekedni anyjáért, mert ma még hozzákerül - gázkamrába viszik szegénykét az esti transzporttal
A leány nem látja a résztvevő nézőket, nem tud semmiről, de szüntelenül ismételgeti: - Glacsegó? Glacsegó? Miért? Miért?

Hogy miért választottak el apádtól, anyádtól, testvéreidtől, hazádtól? Miért?
Miért nem gátolja meg Isten az istentelen cselekedeteiket? Miért, hogy felhőtlen éjszakán sűrű füst fekete fellege feketíti be az eget, Istennek egét, ártatlan szerencsétlenek elégetett testeinek pernyével?
Miért tűri mindezt? Glacsegó? Ez a szó belém hasítja minden bánatnak minden fájdalmát!
Nemzetközi nyelven tör fel az egekig: «Glacsegó!»
Miért? Minek? Minek teremtődünk, ha elveszejtenek öldöklő karok, gyilkos mérgek?!
«Glacsegó? Glacsegó?"
_:_
Vannak kérdések melyekre nincs válasz! Ma sem tudunk választ adni arra, hogy miért hallgatott annyi ember, Miért? Miért hagytuk őket a halálba menetelni? Miért?
Nincs elfogadható válasz!
E könyv írója valóságon alapuló, saját emlékeit és családja tragédiáját írta meg „kiírta magából" talán, hogy enyhítsen fájdalmán Talán, hogy megossza velünk, az olvasókkal, hogy soha többé ! A könyvben található számos név, helyszín és esemény valóság! Nem kitalált és nem regényszerű, valóság minden sora. Néha zaklatott, szabdalt, ahogyan egy napló szavai, de tényeken alapuló fekete valóság!
_ Vissza