És lőn nagy szózat a mennyben

Fülszöveg

Jelenések könyvét olvasni mindenekelőtt azt jelenti, hogy szavait beépítjük az életünkbe. Az olvasásnak ezt az irányultságát maga Jézus határozza meg az epilógust bevezető áldásmondásában: „Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit." (22:7)
Ezt a tanulságot a könyv utolsó fejezetének angyala is megismétli, miközben azokkal azonosítja magát, „akik megtartják e könyvnek beszédeit" (22:9). A két igeszakasz közötti párhuzam arra ösztönöz, hogy úgy olvassuk Jelenések könyvét, ahogy egykor az izraelitáknak kellett tanulmányozniuk a Törvény (Mózes ötödik) könyvét, azaz mint egy szövetségi szerződést, amely meghatározza a mindennapokat.
„Megtartani e könyv beszédeit" annyit jelent, hogy a napi élet vezérelvévé tesszük. Ez magába foglalja a profetikus Ige helyes megértését. Ebben Jelenések könyve valamennyi magyarázója, kutatója, egyszerűbben szólva e könyv minden egyes olvasója érintett. A helyes igemagyarázat feladata mindnyájunkat alázatos, igényes, figyelmes és tisztességes kutatásra kötelez. A jóakarat és a buzgó vallásosság önmagában semmire nem biztosíték. Nem elég úgy-ahogy megérteni, hanem az olvasáskor a jó irányba kell elindulni. Jelenések könyve óv bennünket mindenféle szubjektív, hevenyészett olvasattól, amely azt akarja belemagyarázni a szövegbe, ami nincs benne. Semmit nem hozzátenni, sem elvenni: eltökélt szándékkal ügyeljünk arra, hogy tiszteletben tartsuk az Ige épségét! Vissza