És hullott az eső

Fülszöveg

"A Broadway-n mindig azt tapasztaltam, hogy az ottani színészek valóban törődnek egymással, és szükség esetén azonnal a másik segítségére sietnek. Szégyenszemre megkönnyebbültem, hogy rájuk bízhatom a babát. Ahogy lefelé lépkedtem a lépcsőn, ellenállhatatlan menekülési vágy tört rám, de azért szépen besétáltam a színházba. Bűntudat gyötört, amiért meg akarok szabadulni a gyerektől, ugyanakkor örültem, hogy egy ideig nem fogom hallani a hangját.
Miközben Chrissel és a szüleivel megkerestük a helyünket, megállás nélkül a többi néző arcát bámultam. Kíváncsi voltam, vajon tudják-e, mit érzek, és akad-e a színházban más anya is, aki ugyanebben a cipőben jár. Felgördült a függöny, és úgy éreztem, mindent megadnék érte, ha újra ott állhatnék a színpadon. Ki akartam lépni új életemből, hogy visszatérhessek a színház sokkal önzőbb, gondtalan, céltudatos világába. Játszani maga volt a szabadság, amelyben, úgy tűnt, soha többé nem lehet részem. Rájöttem, hogy anyaként az ember fontossági sorrendje megváltozik, és ezt meglepően neheztelve vettem tudomásul. Számomra az anyaság azt jelentette, hogy nem léphetek színpadra. Ez persze nem igaz, de adott lelkiállapotomban a gyerek csak a "mindent vagy semmit" választási lehetőséget kínálta, el sem tudtam képzelni, hogy lehetséges egyensúlyt teremteni a kettő között. Ezt az ultimátumot képtelen voltam elfogadni, és nem jöttem rá, hogy saját magam diktáltam a feltételeket.
A szünetben visszamentünk az irodága, ahol Rowan aludt, mint a bunda. Előtte még kiürítette a cumisüvegét, és boldogan tűrte, hogy a színészek kézről kézre adják. Chita Rivera pedig megpuszilta. Sajnos, hiába célozgattam rá, hogy a babát én hoztam a világra, vagyis a puszi nekem jár." Vissza