Előszó
Hat éve mult, hogy az ádáz sors súlyos csapást mért a magyar nemzetre: elragadta tőlünk jóságos védőangyalunkat, kegyes szószólónkat, szerető anyánkat. Elvesztettük nagy királynénkat, Erzsébetet, a...
Tovább
Előszó
Hat éve mult, hogy az ádáz sors súlyos csapást mért a magyar nemzetre: elragadta tőlünk jóságos védőangyalunkat, kegyes szószólónkat, szerető anyánkat. Elvesztettük nagy királynénkat, Erzsébetet, a legborzasztóbb módon. - Széles ez országban, palotákban és kunyhókban egyaránt visszhangzott az árvaságra jutott nemzet zokogása. Egyesek, testületek, hatóságok, mindenki ujabb és ujabb módot keresett, hogy kegyeletének az elhunyt királyné iránt méltó kifejezést adjon. Rövid idő alatt rengeteg pénz gyűlt össze, hogy Erzsébet királyné emlékét szoborban megörökítsék.
Emlékfákat ültettek mindenfelé és ma már sétányok, ligetek díszelegnek, az Ő nagy emlékét hirdetve.
Egész irodalom keletkezett jóságos védasszonyunkról és könyvtárt képez azon nyomtatványok összessége, melyek az ő szive jóságát, az ő nemes cselekedeteit és különösen nemzetünkhöz való vonzalmát hirdetik. Dr. Wlassics Gyula volt közoktatásügyi miniszterünk pedig a leghatalmasabb módon gondoskodott megdicsőült drága királynénk emlékének megörökítéséről, amidőn elrendelte, hogy Erzsébet napja örök időkön át, évről-évre országszerte megünnepeltessék.
A nagy nemzeti kegyelet méltó megnyilatkozása közé számitható jelen emlékmunka is. Egy fenkölt lelkű asszony: báró Dániel Ernőné köré sorakoznak a királyiház fenséges tagjai és az ország legjelesebb és legmagasabb állású hölgyei és férfiai, hogy soraikkal kifejezést adjanak azon mély érzelmeknek, melyeket nagy királynénk elhunyta lelkükben keltett.
Ezen emlékműben a magyar nemzet legjobbjai találkoznak, hogy a magyar nép minden rétegében hirdessék és megörökítsék nemzetünk legjobb barátnőjének nagy emlékét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal