Erzsébet

Előszó

Az itt következő munkában azon voltam, hogy kizárólag hiteles, mindeddig közzé nem tett anyag alapján képet adjak egy asszonyról, akiről egyik udvarhölgye, Fürstenberg grófnő, egy ízben a következőket mondotta: „Hogy milyen volt a valóságban, hogy mi volt rajta olyan vonzó és elbűvölő, ezt sem véső, sem ecset nem képes visszaidézni. A legendában él tovább, nem pedig a történelemben."
Feltettem magamban, hogy kifejtem a legendából s a történelem sugárzó fényébe állítom, s igyekeztem mindenütt a teljes igazsághoz ragaszkodni. A királyi pár alakjai mindenképpen elviselik az igazság fényét, még ott is, ahol kényes dolgokról van szó; nem szorulnak sem kíméletre, sem hízelgésre. Ferenczy Idának, a királyné hűséges udvarhölgyének tökéletesen igaza van, amikor egy évvel az összeomlás után az őt megszólaltató Weisz Julián udvari tanácsos előtt kijelenti: „Nyissák meg a levéltárakat! Az eredmény mindenképpen becsületére válik majd a mostanában gyakran igazságtalanul megtámadott dinasztiának."
Ebben a könyvben legjobb tudásom s lelkiismeretem szerint osztottam el a fényt meg az árnyékot, úgy, amint elválaszthatatlanok minden emberi teremtménytől. Azon voltam, hogy megértsem Erzsébet királynét s felderítsem életének feltételeit. Se szeri, se száma azoknak a sokszor teljességgel tudatlan embereknek, akik a maguk szenzációit hajhászó vagy regényesen kiszínezett előadásokkal összezavarták a királynéra vonatkozó ismereteinket és véleményünket. Az én feladatom tehát az volt, hogy közelebb hozzam az emberiség megértéséhez és ítélőképességéhez. Márki Sándor „Erzsébet királyné"-ját kivéve nem jelent meg munka, amelyet félig-meddig komolyan lehetne venni, vagy amely félig-meddig kimerítően foglalkoznék Erzsébet életével. Vissza

Fülszöveg

Erzsébet királyné születésének százéves évfordulóját üljük idén. Az ő törékeny, virágszerű lényének egyetlen komoly, hiteles források alapján rajzolt képe gróf Corti Egon Cäsar könyve. A szerzőnek az volt a célja, hogy hősnőjét "kifejtse a legendából", ami tudományos szempontból tökéletesen sikerült is. "Az Erzsébetek országa": így nevezi Magyarországot egy nagyhírű francia író. Szent Erzsébetre gondol és Erzsébet királynéra, a történelmünk kezdetén álló misztikus szentre, s a legújabb kor küszöbén álló királynéra, aki finom és nyugtató kezeivel megértőn simogatja meg egy sötét tragédiából fölbukó nemzet homlokát.
"Az Erzsébetek országa" örömmel fogadja Corti nagyszerű könyvét, mely históriának hiánytalan és irodalomnak elsőrangú. S úgy is fogadja, mint az emlékezés meghatott kegyeletes aktusát a tündöklő egyéniség születésének centenáriuma alkalmából. 1837 óta nagyot fordult a sors velünk, de az iránta érzett szeretetet, hozzá való ragaszkodást, azt a különös hangulatot, amelyet ez a szinte már fogalommá nemesült két szó: "Erzsébet királyné", kelt a lélekben, a magyarság szívéből semmiféle vihar ki nem moshatja. Corti a család és házasság reális légkörébe állítja hősét, ez a realizmus azonban csöppet sem csökkenti, sőt csak annál felejthetetlenebbé teszi a nagyszerű egyéniség varázsát. Vissza