Érteni a szív nyelvén

Fülszöveg

"Eötvös József" Cigány - Magyar Pedagógiai Társaság Elnökségének
Tisztelt Elnökség! Elnök Asszony!
Társaságunk megalakulása óta, irányító és segítő munkájuknak következtében, több mint negyed százada, töretlen az együttműködésünk. Nyugdíjas éveimben is tovább tudtam folytatni azt a tevékenységet, ami egész életemet átszőtte. A gyermekek nevelését, személyiségük formálását - minden gyermek esetében, akármilyen színű is volt a bőrük. Akármelyik nemzeti kisebbséghez tartozó családok bízták rám, gyermekeik nevelését. Változó, értékeket vesztett világunkban „legendának" tartják azt, hogy a gyermekek szülei, önzetlen segítséget nyújtottak a nehéz sorban élő cigány gyerekeknek. Együtt működtek a gyermekek szüleivel, elfogadták a másságukat, tisztelve az emberi méltóságukat. Együtt támogatták a gyermekek integrált nevelését, az iskolára való készségeik, képességeik fejlesztését. Differenciáltan segítettük a szociális körülmények miatt hátrányokkal küszködőket. Ma már, csupán fél évszázad alatt végzett munkámról és élményeimről, apró-cseprő írásaimmal fogalmazom meg és elevenítem fel a cigányság belső világát, értékeit, hagyományaikat, hogy minél többen megismerhessék. Szét kívánom osztani azokat a tapasztalatokat, amivel bizonyíthatom, hogy minden gyermekben értékek rejtőznek. Ezeket a gyermekeket öröm volt fejleszteni. Olyan értékeket hordoznak magukban, mint a zenei, manuális készségek. Gazdag a képzeletviláguk. Az ősi családi nevelési kultúrájukra alapozni lehetett. Az intézményi szocializáció során építhettem a családi tevékenységekre: Az egymás segítése, a mindent megosztó képességeik - befolyásolták a közösséghez tartozás érzéseit. Baráti kapcsolatok szép példáinak számtalan tényeit lehetne felsorolni. A nevelés folyamatában biztosítottam azokat a feltételeket, amiből a gyermekek saját lelki szükségleteiket kielégíthették. A különböző nemzetiségek hagyományainak, szokásainak a gyakorlati feltételeit is megteremtettem. A gyermekek saját maguk fedezték fel a saját és egymás belső értékeit. Barkácsoltak, fúrtak faragtak, vesszőket fontak. Szerepjátékaikban egymás népviseletét, ruhadarabjait magukra öltötték. Képek, mesék, énekek, amit otthonról hoztak, megtanították egymásnak. Önfeledt játékaikban nyomát sem lehetett érezni a másság elutasításának. Ugyanúgy a szülők is megajándékoztak bennünket nemzetiségüket jelző tárgyakkal. A szülőknek köszönet és hála a Szabolcsfalvi óvodában, és a Pécs Szabolcstelep Bányatelepi Iskolában - akikkel harmonikusan együttműködhettem és ezt megörökíthettem a Szeretet Pedagógiája c. könyvemben. Életem során sokféle tevékenységet kezdeményeztem a cigányság érdekében. Az „Eötvös József' Cigány - Magyar Pedagógiai Társaság, amelynek alapítója és megyei tagozatvezetője vagyok mindig támogatott, gondozta írásaimat. Valóban számon tartottak, tartanak. 2007-ben eljuttattak a legnagyobb szakmai elismeréshez, a Magyar Kultúra Napján a Brunszvik Teréz díjat vehettem át. 2010-ben a közösségi munkámért a Raul Wallenberg díj kitüntetést kaptam. A gondviselés tenyerén hordott, hogy átvehettem. Köszönöm, hogy élni segítenek!
Tisztában vagyok azzal, hogy hazánkban, Baranya megyében, Pécs városa külterületi intézményeiben a Társaság tagjai közül sokan voltak és vannak, lesznek, akik önzetlenül, nevelnek - oktatnak a gyermekek jövőjét szolgálják. Teszik ezt együtt a családdal. Mert a szociális, nevelési hátrányok leküzdéséhez, belső akarati erő és tudás szükséges! Felemelkedés záloga a tanulás. Időm végezetéig én is teszem a dolgomat, mert van egy Társaságom.
Budapest, 2013. január 25. Tisztelettel: Tóth Józsefné Gizi néni Vissza