Értelmetlen halál

Fülszöveg

Anton Holban (1902-1937) míg élt, kifinomult ízlésű, művelt entellektüelként volt ismert, s csupán váratlanul jött korai halála - harmincöt éves volt, mikor egy szerencsétlen kimenetelű opráció következtében életét vesztette - ébresztette rá kortársait, hogy csekély terjedelmű irodalmi hagyatéka - néhány regény és elbeszélés - egy meglepően eredeti tehetség önmarcangoló nyugtalanságának szellemi terméke.
Birladon született - Eugen Lovinescu irodalomkritikus unokaöccse volt -, Párizsban szerzett egyetemi diplomát, Konstancán és Galacon, majd a Bukarest melletti Cernicán volt franciatanár. Rendszeresen közölt a korabeli irodalmi sajtóban: Sburatorul, Románai literara, Vremea sbt. Első művei a Mirel regénye (1929) és az Oameni feluriti című színdarab, amelyet a bukaresti Nemzeti Színház az 1929-30-as évadban mutatott be. Vidéki tanárkodása élményeiből állt össze a Parada dascalilor, 1931 (Tanárparádé) című portrésorozat. Fő művei a trilógiának felfogható Értelmetlen halál (1931), Ioana (1934) és Dánia játékai című regények. Posztumusz kötete, a Holucinatii, 1938 (Káprázatok), a korabeli sajtóban megjelent rövid írásait öleli fel.
Anton Holbant az irodalomtörténet a Hortensia Papadat-Bengescu és Camil Petrescu családjában tartja számon. Műveinek hangsúlyozott pszichológiai jellege, finoman megmunkált lélekrajza, a szerelem-féltékenység-halál állandóan jelen levő témája és a hősök prousti módszerekkel ábrázolt kegyetlen-őszinte önelemzése a huszadik század eleji román kísérleti regény egyik úttörőjévé avatja. Vissza