1.067.081

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Értekezések Titus Livius romai történeteinek X. első könyve fölött

Szerző
Fordító
Kapcsolódó személy
Pest
Kiadó: Lauffer és Stolp
Kiadás helye: Pest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Könyvkötői vászonkötés
Oldalszám: 517 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 20 cm x 14 cm
ISBN:
Megjegyzés: Nyomatott Gyurian Józsefnél, Pest.
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Sokszor hallottam már életemben említtetni Machiavellit és az ő tanait; az egyik dicsérte, a másik kárhoztatta; azzal a különbséggel: hogy aki dicsérte nem követte, aki pedig kárhoztatta, maga is... Tovább

Előszó

Sokszor hallottam már életemben említtetni Machiavellit és az ő tanait; az egyik dicsérte, a másik kárhoztatta; azzal a különbséggel: hogy aki dicsérte nem követte, aki pedig kárhoztatta, maga is az ő nyomdokain járt; mert mindegyik mást értett a machiavellismus alatt, és csak abban egyeztek meg, hogy sem ez, sem amaz, nem olvasta, annál kevésbbé, tanulmányozta műveit; holott alkotmányos embernek, politikusnak, ki országok, államok igazgatásáról szól, az illyen tágas ismerettel, átható éles észszel, szigorú kritikával, az okoknak és okozatoknak fáradhatlan nyoozásával irott, fölötte tanulságos munkát, nem kellene nélkülöznie.
Ebbeli nézetem vezetett azon gondolatra, hogy Machiavelli műveit olvasgatván, a legjelesbek egyikét, a romai történetek fölötti értekezéseket, most, midőn az alkotmányos élet nálunk is megújult, s annak kifejtése és megszilárdítása annyi küzdelemmel és nehézséggel jár, azok számára, kik az eredetit nem használják, magyar fordításban közrebocsássam: annálinkább is, mert összehasonlítván az ókor történeteit a jelenkor eseményeivel, ezek között feltünő rokonságot találok. Vissza

Tartalom

Előszó V
Machiavelli Miklós Buondelmonti Zenob és Rucellai Cosimonak üdvöt XIV
Első könyv.
I. Fejezet. Millyen vala általában minden állam kezdete, és millyen vala különösen Romáé 4
II. Fejezet. Hány neme van a köztársaságoknak, és millyen vala a romai köztársaság 9
III. Fejezet. Minő események okozák Romában a néptribunok behozatalát; mi a köztársaságot a legnagyobb tökélyre emelé 17
IV. Fejezet. A romai nép és senatus közötti egyenetlenség szabaddá és hatalmassá tevé ezen köztársaságot 19
V. Fejezet. Kinek lehet biztosabban átengedni a szabadság fölötti őrködést, a népnek vagy a nagyoknak; és kinek van nagyobb oka a zajongásra, annak-e ki valamit szerezni akar,
vagy annak ki megtartani 22
VI. Fejezet. Valljon lehetett-e Romában ollyan kormányt alkotni , melly eltörölje a nép és a
senatus közötti ellenségeskedéseket 26
VII. Fejezet. Mennyire szükségesek valamelly köztársaságban a vádlások, a szabadság fenntartására 33
VIII. Fejezet. Amilly hasznosak a köztársaságoknak a vádlások, szintolly veszedelmesek a rágalmazások 37
IX. Fejezet. Arra hogy valaki valamelly köztársaságot vagy újból rendezzen, vagy az ő régi
rendszabályaitól eltérve megjavítson, szükséges miszerint ő egymaga legyen 41
X. Fejezet. Amilly dicsérendők a köztársaságok és országok alapítói, olly megvetendők a zsarnokság alkotói 45
XI. Fejezet. A romaiak vallásáról 50
XII. Fejezet. Milly nagy fontossággal bir a vallás iránti kegyelet, mit Italia a romai egyház miatt elhanyagolván, tönkrejutott 55
XIII. Fejezet. Miként használák a romaiak a vallást, a város rendezése, vállalataik foganatositása,- és a zendülések lecsillapítására 59
XIV. Fejezet. A romaiak aszerint értelmezék a jóslatokat, amint azt a szükség kívánta , és bölcsen kimutatták , hogy a vallásnak engedelmeskednek, midőn kénytelenek valának azt
megszegni; és ha valaki a vallást vakmerően megvetette, megbüntették 62
XV. Fejezet. Mikép a samnisek véginségre jutván, a vallásban keresék utósó ótalmukat 64
XVI. Fejezet. Amelly nép hozzá szokott fejedelem alatt élni, ha valami véletlen által szabaddá tétetik, nehezen tudja szabadságát fenntartani 67
XVII. Fejezet. Amelly nép megromlott, ha fölszabadul, csak a legnagyobb nehézséggel tarthatja fönn szabadságát 72
XVIII. Fejezet. Miként lehet megromlott álladalmakban a szabad kormányt fenntartani, ha létezik; vagy ha nem létezik, miként lehet azt ott alkotni 75
XIX. Fejezet, Valamelly jeles fejedelem után fenntarthatja magát egy gyenge fejedelem; de
gyenge után, másik gyengével fenn nem tarthatja magát semmi ország 80
XX. Fejezet. Erélyes fejedelmeknek két egymásutáni következése igen nagy hatást gyakorol; és mivel a jólrendezett köztársaságban szükségképen erélyes következési rendnek kell lennie; ennélfogva azok nagy hóditásokat tesznek, és igen
meggyarapodnak 83
XXI. Fejezet. Milly megrovást érdemel azon fejedelem, és azon köztársaság, mellynek nincsen saját hadserege 84
XXII. Fejezet. Mit kellessék megjegyezni a romai három Horatius, és az albani három Curiatius esetéből 86
XXIII. Fejezet, Hogy az ember ne veszélyeztesse egész boldogságát, ha föl nem használja egész erejét: minélfogva gyakorta káros a szorosokat őrizni 87
XXIV. Fejezet. A jólrendezett köztársaságok jutalmakat és büntetéseket szabnak polgáraiknak, és soha egyiket a másikkal nem pótolják 90
XXV. Fejezet. Ki valami régi kormányt szabad álladalomban meg akar változtatni, az tartsa
meg legalább árnyékát a régi intézvényeknek 92
XXVI. Fejezet. Új fejedelemnek, az általa elfoglalt városban, vagy tartományban, mindent meg kell újítani 93
XXVII. Fejezet. Igen ritkán tudnak az emberek vagy egészen jók, vagy egészen gonoszok lenni 95
XXVIII. Fejezet. Minő oknál fogva voltak a romaiak polgáraik iránt kevesbbé hálátlanok, mint az athéniek 96
XXIX. Fejezet. Kicsoda háládatlanabb, a népek-e, vagy a fejedelmek 98
XXX. Fejezet. Minő módokat kell használniok a fejedelmeknek és köztársaságoknak, hogy a hálátlanság bűnét elkerüljék; és minőket azon hadvezéreknek vagy polgároknak, kik általa
elnyomatni nem akarnak 103
XXXI. Fejezet. A romai hadvezéreket elkövetett hibáikért soha rendkívül meg nem büntették; de még akkor sem büntették meg, midőn tudatlanságuk- vagy rosz választásukból a köztársaságra kár háramlott 105
XXXII. Fejezet. Sem köztársaság, sem fejedelem el ne mulaszszon jót tenni az emberekkel, midőn szükséget szenvednek 108
XXXIII. Fejezet. Ha valami baj támad a kormányban, vagy az ellen, sokkal üdvösebb azt elhalogatni, mint siettetni 109
XXXIV. Fejezet. A dictatori hatalom javára és nem kárára volt Romának; és hogy azon hatalom veszedelmes a polgáréletre nézve , mellyet a polgárok maguk ragadnak el, s nem az, melly nekiök szabad választás által adatik 113
XXXV. Fejezet. Mi az oka, hogy Romában a decemvirek behozatala káros volt ezen köztársaság szabadságára, mindamellett hogy nyilvános és szabad szavazás útján választattak 117
XXXVI. Fejezet. A polgároknak , kik nagyobb tisztségeket viseltek, nem kell a kisebbeket szégyenelniök 119
XXXVII. Fejezet. Minő botrányokat szült Romában a lex agraria: és hogy valamelly köztársaságban az ollyan törvények alkotása, mellyek igen messze visszahatnak, s a város valami régi szokása ellen intézvék,a legbotrányosabb 121
XXXVIII. Fejezet. A gyenge köztársaságok habozók, és nem birják magukat elhatározni; és ha valamikor mit határoznak, az inkább szükségből, mint választásból történik 125
XXXIX. Fejezet. Gyakorta különböző népeknél ugyanazon események láthatók 129
XL. Fejezet. A decemviratus alkotása Romában, és az, mi itt megjegyzendő: hol többek között meg fog vizsgáltatni, miként lehet hasonló esetben megmenteni, vagy elnyomni a köztársaságot 132
XLI. Fejezet. Alázatosságról kevélységre, kegyeletről kegyetlenségre ugrani, kellő segédszerek nélkül, oktalanság és haszontalanság 139
XLII. Fejezet. Milly könnyen megvesztegethetők az emberek 140
XLIII. Fejezet. Azok , kik saját dicsőségükért harczolnak, jó és hű katonák 141
XLIV. Fejezet. A sokaság, fő nélkül, haszontalan; és nem kell előbb fenyegetőzni, s azután kérni a hatalmat 142
XLV. Fejezet, Igen rosz vért szül, ha a hozott törvények meg nem tartatnak, kivált pedig azoktól, akik által hozattak: és a bántalmakat a városban naponkint megújítani igen káros
arra nézve , ki ott kormányoz 144
XLVI. Fejezet. Az emberek nagyravágyásból nagyravágyásra mennek át; és először azon igyekeznek , hogy mások által ne hántassanak, utóbb pedig ők bántanak másokat 146
XLVII. Fejezet. Az emberek ha csalatkoznak is az általánosságban részletekben nem csalatkoznak 149
XLVIII. Fejezet. Ki azt óhajtja, hogy valamelly hivatal ne adassék vagy valami alávaló, vagy
valami gonosz embernek; úgy intézkedjék, hogy azt vagy igen alávaló és igen gonosz,
vagy igen nemes és igen jó ember keresse 154
XLIX. Fejezet. Ha azon városoknak is, mellyek kezdetben szabadok valának, mint Roma, igen nehéz ollyan törvényeket kitalálniok, mik őket fönntartsák; azon városoknak, mellyek közvetlen szolgaságban valának, csak nem lehetetlen 155
L. Fejezet A tanácsnak, vagy valamelly hatóságnak, soha se álljon hatalmában, megakasztani a város ügyeit 158
LI. Fejezet. A köztársaság vagy fejedelem úgy intézkedjék, mintha nagylelkűségből cselekedné azt, mire a szükség által kényszeríttetik 160
LII. Fejezet. Arra hogy valakinek negédessége visszaszoríttassék, ki hatalmassá kezd válni a köztársaságban, nincsen biztosabb és kevesbbé botrányos mód, mint ha előre elfoglaltatnak az utak, mellyeken ő ama hatalomhoz juthatna 161
LIII. Fejezet, A nép , elcsábítva a jónak csalfa képe által, gyakorta saját romlását óhajtja:
és hogy a nagy remények és merész igéretek őt könnyen megingatják 164
LIV. Fejezet. Milly nagy hatalommal bir valami nagy ember a fölingerült sokaság fékezésében 169
LV. Fejezet. Milly könnyen folynak azon város ügyei, hol a sokaság nincs megromolva; és ahol egyenlőség uralkodik, ott nem lehet fejedelemséget alkotni, s ahol az nincs, ott nem
lehet köztársaságot alkotni 171
LVI. Fejezet. Mielőtt valami nagy események következnének a városra, vagy tartományra, jelek támadnak, mik azt jövendölik, és emberek kik előre megmondják 177
LVII. Fejezet. A nép együttvéve bátor, egyenkint gyenge 179
LVIII. Fejezet. A sokaság okosabb és állhatatosabb, mint valamelly fejedelem 181
LIX. Fejezet. Minő szövetségekben lehet inkább bizodalmat helyezni; azokban-e, mellyek köztársasággal, vagy azokban, mellyek fejedelemmel köttetnek 188
LX. Fejezet. Miszerint a consulságot, mint minden más hivatalt, Romában az életkorra való tekintet nélkü osztogatták 191
Második könyv.
I. Fejezet. Minek köszönheték inkább a romaiak az általuk szerzett birodalmat, az erénynek-e vagy a szerencsének 198
II. Fejezet. Miféle népekkel kellet a romaiaknak harczolniok, és milly makacsúl védelmezék
azok szabadságukat 203
III. Fejezet. Roma nagy várossá lőn, megrontván a körüllevő városokat, s az idegeneket könnyen befogadván tisztségeibe 212
IV. Fejezet. A köztársaságok három módot követtek a maguk gyarapításában 214
V. Fejezet A felekezetek és nyelv változása, kapcsolatban a vizözön és mirigyek eseményeivel, eltörli az elmult dolgok emlékezetét 221
VI. Fejezet. Minő eljárást követtek- a romaiak a hadviselésben 224
VII. Fejezet. Mennyi telket adtak a romaiak a gyarmatosoknak 227
VIII. Fejezet. Oka, hogy mért hagyják el a népek hazájok földét, és mért árasztják el mások országát 228
IX. Fejezet. Minő okok szülik közönségesen a hatalmasok között a háborút 233
X. Fejezet. A pénz nem élete a háborúnak, miként a közvélemény hiszi 235
XI. Fejezet. Nem okosság barátságot kötni az ollyan fejedelemmel, ki nagyobb véleménnyel bir, mint erővel 240
XII. Fejezet. Mi jobb, ha valaki, - félvén hogy meg fog rohantatni , - maga indítja meg, vagy bevárja a háborút 241
XIII. Fejezet. Alacsony sorsból nagy szerencsére inkább ravaszsággal mint erővel lehet fölemelkedni 247
XIV. Fejezet. Az emberek igen gyakran csalódnak, ha azt hiszik, hogy a kevélységet alázatossággal legyőzhetik 250
XV. Fejezet. A gyenge államok mindig habozok leendenek elhatározásaikban: és a lassú határozás mindig ártalmas 252
XVI. Fejezet. Mennyire eltérnek korunkban a katonák a régi rendszabályoktól 256
XVII. Fejezet, Mennyire kellessék a hadseregeknek korunkban a tüzérséget becsülni; és ha valljon igaz-e az a vélemény, melly felőle általaban tartatik 262
XVIII. Fejezet. Miszerint a romaiak tekintélye- s a hajdani katonaság példájánál fogva, többre becsülendő a gyalogság, mint a lovasság 271
XIX. Fejezet. Azon köztársaságokban, mellyek nincsenek jól rendezve , s amellyek a romaiak erényét nem követik, a szerzemények romlására, s nem föl magasztalására szolgálnak a köztársaságnak 277
XX. Fejezet. Minő veszedelem fenyegeti azon fejedelmet, vagy azon köztársaságot, ki segéd- vagy zsoldos katonaságot használ 283
XXI. Fejezet. Az első praetor, kit a romaiak valahová küldöttek , Capuaban volt, négyszáz év mulva az után hogy háborúskodni kezdének 286
XXII. Fejezet. Milly hamisak gyakorta az emberek véleményei a nagy dolgok
megitélésében 289
XXIII. Fejezet, Mennyire kerülék a romaiak a középutat, ha alattvalóik fölött itéletet tartottak, midőn valami esemény az illyen ítéletet szükségessé tevé 293
XXIV. Fejezet. Az erősségek általában sokkal károsabbak, mint hasznosak 300
XXV. Fejezet. Miszerint visszás rendszabály valamelly egyenetlen várost megrohanni, azon szándékban, hogy azt egyenetlenkedése által el lehessen foglalni 310
XXVI. Fejezet. A megvetés és gyalázás gyülölséget gerjeszt azok ellen, akik azt gyakorolják, anélkül, hogy valami hasznuk volna belőle 312
XXVII. Fejezet. A bölcs fejedelmeknek és köztársaságoknak meg kell elégedniök azzal, ha győznek; mert ha azzal meg nem elégesznek, gyakorta vesztenek 315
XXVIII. Fejezet. Milly veszedelmes valamelly köztársaságra, vagy fejedelemre nézve, ha meg
nem boszúlja a közönségen , vagy a magánosokon elkövetett sérelmet 319
XXIX. Fejezet. A szerencse elhomályosítja az emberek eszét, ha nem akarja, hogy azok az ő czélzatainak elleneszegezzék magukat 322
XXX. Fejezet. A valóban hatalmas köztársaságok és fejedelmek, nem pénzen vásárolják a barátságot hanem vitézséggel és erejöknek tekintélyével 326
XXXI. Fejezet. Milly veszedelmes hinni a számüzötteknek 331
XXXII. Fejezet. Hányféle módot követtek a romaiak a városok bevételében 333
XXXIII. Fejezet. Miszerint a romaiak hadvezéreiknek szabad rendelkezést engedének 338
Harmadik Könyv.
I. Fejezet. Ha azt akarjuk, hogy valamelly felekezet, vagy köztársaság, sokáig éljen, azt
gyakrabban vissza kell vezetni az ő eredetéhez 341
II. Fejezet. Miszerint igen okosan cselekszik, ki annak idején magát bolondnak tetteti 348
III. Fejezet. Ha azt akarjuk, hogy az újonan szerzett szabadság fönntartassék, meg kell ölni
Brutusnak fiait 350
IV. Fejezet. A fejedelem nem él biztosan fejedelemségében mindaddig , míg azok élnek, kik általa megfosztattak 352
V. Fejezet. Mi által vesztik el a királyok országukat, mellynek ők örököseik 354
VI. Fejezet. Az összeesküvésről 356
VII. Fejezet. Honnan származik, hogy a változások kozűl, a szabadságról a szolgaságra, s a szolgaságról a szabadságra, némellyek vérnélküliek, némellyek pedig vérrel telvék 387
VIII. Fejezet. Ki meg akar valamelly köztársaságot változtatni, figyelembe kell annak az anyagát vennie 389
IX. Fejezet. Miszerint annak, ki mindig szerencsés akar lenni, változtatnia kell az idővel 393
X. Fejezet. Miszerint a hadvezér az ütközetet ki nem kerülheti, ha ellene azt minden áron meg akarja kisérteni 396
XI. Fejezet. Kinek sokkal van dolga, ha mindjárt gyengébb is, csak az első rohanást állhassa ki, győz 402
XII. Fejezet. Miszerint az okos hadvezér katonáinak mindennemű szükséget szerez, mi által,
őket a küzdelemre ösztönözze, az ellenségtől pedig azon szükséget elveszi 405
XIII. Fejezet Kiben lehet inkább bizakodni, jó hadvezérben, kinek gyenge serege van, vagy jó hadseregben, kinek gyenge vezére van 410
XIV. Fejezet. Minő hatást csinálnak az új találmányok, mik a harcz közepett tünnek fel, és
az új hangok, mik ott hallatnak 413
XV. Fejezet Miszerint csak egy legyen a sereg élén, és ne sokan legyenek, és hogy a parancsnokok, ha többen vannak, ártanak 417
XVI. Fejezet. Miszerint az igazi erénynek súlyos időkben van kelete; holott könnyű időkben
nem az erényes emberek, hanem azok, kik gazdagságuk- és rokonságuknál fogva kitünőbbek, részesülnek kedvezésekben 419
XVII. Fejezet. Miszerint nem kell valakit előbb megbántani, és azután ugyanazt valami fontos igazgatással és kormányzással megbizni 423
XVIII. Fejezet. Nincs mi jobban illenék a hadvezérhez, mint az ellenség szándékának kiismerése 425
XIX. Fejezet. Ha valljon a sokaság kormányzására szükségesebb-e az engedékenység, mint a büntetés 428
XX. Fejezet. Az emberiségnek egy példáit nagyobb hatással birt a phaliscusoknál, mint a
romaiak minden ereje 430
XXI. Fejezet. Honnan származott, hogy Annibal Scipiotól különböző módon, ugyanazon hatást tette Italiában, mit emez Spanyolországban 432
XXII. Fejezet. Miszerint Manlius Torquatusnak keménysége, és Valerius Corvinusnak emberiessége, ugyanazon dicsőséget szerzé mindakettőnek 436
XXIII. Fejezet. Minő oknál fogva űzetett el Camillus Romából 444
XXIV. Fejezet. A hadvezérségnek meghosszabbítása hajtotta Romát szolgaságba 446
XXV. Fejezet. Cincinnatusnak és sok más romai polgárnak szegénységéről 448
XXVI. Fejezet. Miszerint a nők miatt az állam tönkrejut 451
XXVII. Fejezet. Miként kell valamelly várost egyesíteni; és hogy ama vélemény nem igaz, miszerint a városok megőrizésére szükséges, hogy azok egyenetlenségben tartassanak 453
XXVIII. Fejezet. Miszerint a polgárok cselekedeteire figyelmezni kell, mert gyakorta valami jámbor tett alatt, a zsarnokság kezdete rejlik 457
XXIX. Fejezet. Miszerint a népek vétkei a fejedelmektől erednek 459
XXX. Fejezet. Azon polgárnak, ki a maga hatalmával valami jó tettet akar végbevinni a köztársaságban, először el kell az irigységet törőlni: és hogy miként kell a város védelmét intézni, ha jő az ellenség 461
XXXI. Fejezet. Az erős köztársaságok és a kitünő emberek, a szerencse minden változásában, megtartják ugyanazon lelket, és ugyanazon méltóságukat 466
XXXII. Fejezet. Minő módokat követtek némellyek a béke megzavarására 472
XXXIII. Fejezet. Ki valamelly csatát meg akar nyerni, kell hogy bizalmat öntsön a seregbe , úgy egymás iránt, mint a hadvezér iránt 473
XXXIV. Fejezet. Minő hir, beszéd, vagy vélemény okozza, hogy a nép valamelly polgárt kegyelni kezd: és ha valljon az nagyobb bolcseséggel osztja-e a hivatalokat, mint a fejedelmek 477
XXXV. Fejezet. Minő veszedelemmel jár, ha valaki valamelly javaslatnak élére áll; és hogy minél rendkivülibb a javaslat, annál nagyobbak benne a veszedelmek 482
XXXVI. Fejezet. Oka hogy mért tartattak és tartatnak még most is a francziák a csata kezdetén több mint embereknek, s utóbb kevesebb mint asszonyoknak 485
XXXVII. Fejezet. Ha valljon szükségesek-e az apró harczok a csata előtt, és hogy mit kellessék cselekedni valamelly új ellenség megismerésére , ezen apró harczokat kerülni akarván 489
XXXVIII. Fejezet. Millyennek kell a hadvezérnek lennie, hogy benne az ő serege bizakodhassék 493
XXXIX. Fejezet. Miszerint a hadvezérnek tájismerőnek kell lennie 496
XL. Fejezet. Miszerint a cselek használata a hadviselésben dicsőséges 500
XLI. Fejezet. Miszerint a hazát védeni kell, akár szégyennel, akár dicsőséggel; és hogy annak védelmére minden mód jó 501
XLII. Fejezet. Miszerint az erővel kicsikart igéretek nem kötelezők 503
XLIII. Fejezet. Miszerint az emberek, kik valamelly tartományban születnek, majdnem minden időkön át megtartják ugyanazon térmészetöket 504
XLIV. Fejezet. Gyakran hevességgel és bátorsággal el lehet érni, mit közönséges eszközökkel soha sem lehetne elérni 507
XLV. Fejezet. Mi jobb cselekvésmód a csatákban, kiállani az ellenség rohanását, és kiállván őt visszanyomni; vagy pedig őt azonnal dühösen megtámadni 510
XLVI. Fejezet. Honnan van, hogy valamelly család valamelly városban sok ideig megtartja
ugyanazon erkölcseit 511
XLVII. Fejezet. Miszerint a jó polgárnak hazája iránti szeretetből a magán bántalmakat el kell felejtenie 512
XLVIII. Fejezet. Midőn látjuk, hogy az ellenség valami nagy hibát követ el, hinnünk kell, hogy valami csel rejlik alatta 513
XLIX. Fejezet. A köztársaságnak,ha azt akarjuk, hogy szabadságát fenntartsa, naponkint újabb elővigyázatra van szüksége; és hogy minő érdemeinél fogva neveztetett Quintus Fabius Maximusnak 515

Machiavelli Miklós

Machiavelli Miklós műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Machiavelli Miklós könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem