Erőszakok

Előszó

AJÁNLÁS AZ OLVASÓNAK
Ezek a novellák nem konzervatívan szabályosak, de nem is divatosan töredezettek. Arany Ágnes életművész, nem abban az értelemben, hogy képessége lenne a szenvedő világban szüntelen boldogságra lelni; ő éppen azT tanulta meg, mi módon lehet - minek a segítségével - megpróbáltatások, sors-viharok és sodortatások közepette mégis megmaradni, célt találni s tapasztalatait másokkal megosztani.
Végig bolyongta a világot, hogy önmagát és sosem feledett kis hazáját is jobban megismerhesse. Odafigyelt az emberekre, részvéttel azonosult és ha kellett, határozottan különült el. Írásaiban magatartás-formák, szokások és erkölcsök ütköznek; Európa, Amerika, Ázsia, Afrika tájain bolyongva felfedezi, ami az emberiségben egyetemes, de látja az egyedien érdekeset is.
Szereplői, hétköznapi hősei többnyire nők - a történetek mégsem csak nőkről-nőknek szólnak. Üresfejű, fecsegő-locsogó, pénzes nyugati asszonyok kritikáját adja, s minden szánalma a megalázott, szolgalétű női nemé a keleti társadalmak szokásrendjével szemben. Arany Ágnes nem a protokoll, nem a felszín szerint ítél: az ő mérlegén többet nyom a csontsovány öreg hindu, aki a haláláig nincstelenségben söpröget, mint a diplomata-feleségek soppingoló tétlensége. Tudja, hogy a tájfun a természet szörnyű csapása, de nem kisebb veszély ennél a gengszterek fenyegető golyózápora között élni. Az ember képes pusztításban lepipálni a természetet! Akik az atombombát ledobták, csak a rosszban lettek kifinomultabbak, mint egykor a barbár hordák voltak. Nemcsak a jóság - de a gonoszság is újjászületik. Olykor semmit sem tanul a vétkes, csak a kínzóeszközeit tökéletesíti.
Forog-forog a Glóbusz; Arany Ágnes értő kézzel forgatja. Egzotikus tájak domborulnak, majd olvadnak síksággá - de ha embert ábrázol, Arany Ágnes mindig közelhajol. Nem a madártávlat, nem repülőgép-magasság vonzza. A kinagyított részletek érdeklik. Vissza