Erős mint a halál

Előszó

Az író halála akkor kezdődik, amikor már személye, legendája jobban érdekli a közönséget, mint művei; amikor már mindenki ismeri az anekdotákat, melyek körülfonták az életét - mint mélytengeri hajóroncsot a csigák és vízicsillagok - oly szorosan, hogy alattuk eltűnik a mű. Talán tudta, vagy csak érezte ezt maga Maupassant is és arra vágyott, hogy ne maradjon meg belőle más, csak a műve, személye pedig teljesen oldódjon fel a lázas sietséggel létrehozott, aránylag hatalmas életmű anyagában. Naturalistának tudta és vallotta magát ez a szemérmes pogány, s nem kétséges, hogy elbeszélőművészete valóban a francia naturalizmus csúcsa - olyan csúcs, melyről az iskola határainál sokkal messzebbre látni.
Ő sem menekülhetett: hiába üldözte szinte mániákus megszállottsággal azokat, akik arcképét el akarták készíteni vagy sokszorosítani. Guy de Maupassant képe, a csíkos trikós, izmos, pirospozsgás szajnai evezősé, mint egy Courbet- vagy Manet-kép vésődött mindnyájunk emlékezetébe. Az életvidámság, az élet boldog élvezete, a testi örömök habzsolása, a vaskos tréfák és harsogó nevetés, a nagy testi erőfeszítés és a krajcáros anyagi gondok: a fiatal Maupassant képe ez, s már ez a kép is hamis. Mert az életvidám evezőslegény csak vasárnaponként szökhet ki a Szajnára, a Normandiát gyalog bejáró turista csak hivatali szabadságidejében rándulhat ki, minden szabad óráért keményen meg kell szenvednie a minisztériumi aktahegyek közt, a haditengerészet költség- és anyagszámláinak számoszlopait róva. Az estékből is kevés a mulatásé, a többi a versírásé, a művészetért folytatott kemény, elkeseredett, szívós harcé. Vissza