Kultuszok a pszichoanalízis történetében

Fülszöveg

A pszichoanalitikus mozgalom története, illetve a pszichoanalízis irodalmi társadalomtudományi recepciója Magyarországon hosszú múltra tekinthet vissza. A XX. század első éveiben Csáth Géza, Kosztolányi Dezső novelláiban, Szilágyi Géza verseiben már megmutatkozik Freud erőteljes hatása, az igazi áttörés pedig akkor következett be, amikor Ferenczi Sándor 1908-ban személyesen is megismerkedett Freuddal, és annak elkötelezett hívévé, közeli munkatársává vált. Levelezésük, amely 1908-tól 1933-ig, Ferenczi haláláig tartott, a pszichoanalízis történetének egyik legfontosabb dokumentuma.
A pszichoanalízis sajátos szemléletű és arculatú "budapesti iskolája", amely Ferenczi Sándor munkássága nyomán bontakozott ki a XX. század húszas és harmincas éveiben, és amelyhez a lélekelemzések jeles művelői tartoztak, főként külföldön, Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban vált ismertté. A budapesti iskola "hazahozatala", történetének feltárása, Ferenczi Sándor és a többi klasszikus magyar pszichoanalitikus műveinek igazi értékelés és feldolgozása csak az utóbbi másfél évtizedben kezdődött el.
Ám Ferenczi munkáinak mind a mai napig nem létezik teljes, szakmailag és filológiailag hiteles magyar kiadása, bár az utóbbi években fontos válogatások jelentek meg műveiből, illetve a róla szóló írásokból. Ugyancsak hiányzik egy korszerű, részletes és autentikus Ferenczi-életrajz, amely a magyar pszichoanalitikus életét és művét korának tudományos és szellemi irányzataival összefüggésben, a társadalmi és történeti kontextusba beágyazva vizsgálná. Ez a kötet egy ilyen, társadalomtörténeti hátterű intellektuális életrajz előmunkálatait tartalmazza. Vissza