Erő az erőtlenségben

Előszó

Lénárd Ödön az Erő az erőtlenségben című könyvét 1993-ban írta. Ekkor már három éve kutatta a különféle levéltárak iratanyagát, hogy - amennyire lehetséges - feltárja és rekonstruálja, mi is történt az üldözés évtizedei alatt a magyar kereszténységgel és főként hogy mi volt az üldözött keresztények erkölcsi magatartása ebben az időszakban.
Az első két kiadás a Márton Áron Kiadónál jelent meg 1995-ben és 1996-ban. Jól emlékszem rá, hogy mielőtt átadta a kéziratot a Kiadónak, hosszan töprengett a könyv címén, hogy a cím összefoglalja a könyv lényegét.
Lénárd Ödön a könyvhöz írt Bevezetésben bemutatja önmagát, a könyv indítékait és értelmezését. A bevezetés nem veszített időszerűségéből.
Lénárd Ödön egész életében mérhetetlen felelősséget érzett a magyarországi kereszténység jövőjéért. Látta az elmúlt évtizedek szenvedéseit, küzdelmeit, sok hűségét és számtalan tévedését, botlását. A könyv megjelenését követő évtizedben, egészen 2003-ban bekövetkező haláláig, cikkekben, interjúkban minden alkalommal szinte kétségbeesett kiáltással fordult a keresztényekhez, hogy őszintén nézzenek szembe a múlt bűneivel, tévedéseivel, mert csak igaz alapokra képes felépülni a jövő.
Közvetlenül halála előtt kezdte meg Utak és útvesztők címen, prófétai hangvétellel a múlt útjainak és útvesztőinek fölvázolását, mondván, hogy „az utolsó pillanat utolsóját látom abban az irányban, hogy meginduljon a magyar katolicizmus őszinte megnyilatkozása az elmúlt időkről". Vallomásában írja, hogy a készülő könyve, az Erő az erőtlenségben című könyvének továbbépítése és ezért annak a könyvnek ismerete megkönnyíti a tanulmányában való tájékozódást.
Az Utak és útvesztők 2006-ban került kiadásra, és példányai annak ellenére fogytak el, hogy terjesztése hihetetlen akadályokba ütközött. A példányok szinte „pult alól" kerültek az olvasók kezébe, mintha ma is „szamizdat kiadvány" lenne. Ezt követően az olvasók kezdték el keresni Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben című könyvét, amelyiknek második kiadása is elfogyott még 1996-ban. Az olvasói igényre válaszol a Kairosz Kiadó a 3. kiadás megjelentetésével.
A könyv magunkról szól, önmagunknak, „...esti eszmélődés, lelkiismeret-vizsgálat folyik, csöndesedjünk le". Vissza

Fülszöveg

Kádár János 1977-ben Rómában járt, és a Szentatya fogadta őt. Azt hangoztatta a pápa előtt, hogy Magyarországon már egyetlen pap sincs börtönben, s tényleg, vagy másfél év óta én voltam az egyedüli. De én voltam. S a jól értesült pápa Kádár elé tette a nevemet... Így szabadultam fél évvel a tizenkilenc év lejárta előtt, harmadszor is amnesztiával.

Mikor 1990 nyarán elkezdődött az iratok titkosítás alóli mentesítése, a szakember lelkesedésével fogtam munkához. Először az engem személyemben is érintő négy pör anyagát dolgoztam végig. Ezeket összevetettem a magam élményanyagával, az ott szereplő személyes ismeretségeimmel és egyéb értesültségeimmel. Így vált előttem bizonyossá, hogy az iratok marxista zsargonja, mely az európai gondolkodáson kívül áll, teljesen téves következtetésekre vezetheti a pusztán csak a papirosanyagra támaszkodó kutatót. Ezt a kort csak ennek a kettős forrásanyagnak, az élményeknek és a dokumentumoknak az összedolgozásával lehet reálisan megközelíteni! A tényeknek a súlya azonban lelkiismereti felszólítást is jelent számomra. A fentiek szerint páratlan élményanyagot birtokolok, aminek levéltári dokumentumokkal való feldolgozása és alátámasztása is a lehetőségeim közé tartozik. Vissza