Ernesto Tatafiore

Előszó

Sokoldalú, szuverén, szabad és konvenciómentes, témákban gazdag, játékosan historizáló, dekoratív, népszerű és egyszerre klasszikus, szigorú szabályok szerint felépített és mégis nyitott, humorral teli - ilyen a nápolyi Ernesto Tatafiore művészete. E sokoldalúság ellenére egész munkásságában egyetlen nagy témával foglalkozik: a modern Európa forradalmaival. Az egyének sorsát, akik életüket és alkotómunkájukat a forradalomnak szentelik, ama radikális és világtörténetileg jelentős változtatások lehetőségei határozzák meg, melyek filozófiai gondolatokat, utópiákat, intellektuálisan kidolgozott modelleket, új erkölcsi értékeket és új társadalmi rendszereket igyekeznek átültetni a valós élet gyakorlatába, egyúttal pedig belehamvadnak az objektív történelmi determinációkba. Tatafiore a történelmileg objektív determináció és az utópiák közötti konfliktust dolgozza fel, mely utópiák e determinációkat akarják felszámolni, és maguk is új determinációkat, új játékszabályokat teremtenek. Tatafiore nagy témája az új kihívása, valamint a hatalom kérdésének erkölcsi és művészi feldolgozása, mely hatalom ritka történelmi pillanatokban egyetlen individuum kezében összpontosul, noha fájdalmasan mulandó szerepét nem őmaga, hanem a történelmi és társadalmi, politikai, morális szükségszerűségek határozzák meg. Narratív művészetében képzőművészek és zenészek, filozófusok és politikusok, költők és feltalálók, felfedezők és mitológiai figurák testesítik meg ezeket az alakokat, melyek egy történelmi pillanatban az utópiák reális alternatíváit, egyúttal pedig a történelmi fejlődésből adódó lehetetlenségeit reprezentálják. Így jön létre az a színházszerű bemutatási forma, mely a rajzokon, akvarelleken, festményeken, objekteken és az installációkban állandóan, új meg új variációkban és tematikus együttállásokban ismétlődik. Vissza