Előszó
Részlet a könyvből:
Perry Mason szeme keményen szegeződött rá az ismeretlen jövevényre, aki határozatlanul állt meg az iroda küszöbén.
- Tessék, jöjjön be, professzor úr -- mondta.
A bő,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Perry Mason szeme keményen szegeződött rá az ismeretlen jövevényre, aki határozatlanul állt meg az iroda küszöbén.
- Tessék, jöjjön be, professzor úr -- mondta.
A bő, fekete posztóruhába öltözött, hajlott vállú férfi ruganyos lépésekkel indult a karosszék felé, melyre Mason rámutatott. Napbarnította arca volt, magas, fehér gallérja, kurta, izmos lába. Mason, amint nézte, arra gondolt, hogy akkor is ilyen ruganyosan lépkedne, ha a villamosszék várna reá a sarokban.
A professzor leült és szembefordult az ügyvéddel.
- Parancsol cigarettát? - tolta oda a dobozt Mason.
A férfi már odanyúlt a cigarettákhoz, de aztán megrázta a fejét.
- N... n.., nem ké... kérek. Tu.. túlsokat cigarettázom. Ke.. kettőt szí.. szívok és vége.
Amint nagy kínnal eldadogta ezeket a szavakat, hirtelen elhallgatott, mintha fegyelmezni próbálná magát. Aztán, egy kis szünet után, lassan, de érthetőbben és majdnem egészen dadogás nélkül mondta:
- Köszönöm, majd inkább a pipámra gyujtok, ha nem veszi rossz néven. - Csak tessék - bólintott Mason s nézte, amint kiveszi kurta pipáját az oldal zsebéből.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal