Előszó
Amikor ma valaki foglalkozást választ, akkor nem csupán a szigorúan szakmai szempontokat igyekszik figyelembe venni, hanem azt is, hogy van-e az adott foglalkozásra „fizetőképes kereslet''. Vajon a közeljövőben - amikor minden előírás kötelezősége lazulni látszik - nem várható-e az, hogy megszűnik, vagy legalábbis megritkul az érintésvédelmi időszakos vizsgálatokra vonatkozó igény? Ez nem valószínű. Minden műszakilag fejlett államban - így az Európai Unió államaiban is - fokozott figyelem irányul a berendezések karbantartására és működőképes állapotának biztosítására. Az európai CENELEC szabványok is szabályozták az ilyen felülvizsgálatok műszaki módszereit és követelményeit. A szabvány megjegyzi, hogy a gyakoriságot az egyes tagállamoknak kell jogszabályban kötelezően előírni, de ajánlásként ugyanazt javasolja, mint a hazai előírás: általánosságban háromévenként, egyes veszélyesebb helyeken ennél sűrűbben, a háztartásokban és hasonló helyeken ennél ritkábban. Változás csupán annyiban várható (és ez sem a közeljövőben), hogy az államok többségéhez hasonlóan nálunk is összekapcsolódik - vagy akár egybe is olvad - az érintésvédelmi felülvizsgálat a villamos berendezések tűzvédelmi felülvizsgálatával. A másik félelem az, hogy minden szabály, előírás megváltozik, s - mivel a berendezések megmaradhatnak az építésük idején érvényes szabványok szerinti kialakításban - teljesen áttekinthetetlen lesz, milyen követelmények alapján kell a felülvizsgálat során a berendezések állapotát minősíteni. Az európai szabványok átvételével a szabványelőírások szerkezetében és szövegezésében valóban alapos változások történtek, de a műszaki követelményekben nem. Az utolsó alapvető változás 1986-ban következett be, amikor is általánossá lett az érintésvédelmi kötelezettség és az egyenpotenciálra hozó hálózat (EPH) alkalmazása és megszűnt az érintésvédelem „egyszerű" és „fokozott" fokozatokra osztása. Azóta csupán részletmódosítások történnek, amelyek nem nyúlnak bele az elvi megfontolásokba. Megnehezíti a felülvizsgálók helyzetét az is, hogy megszűnt a szabványok kötelező alkalmazása, a szabványelőírásokban foglalt biztonsági szint a mértékadó. így valamely nem előírásos, de a szabványossal azonos biztonságú más megoldás is kielégítheti a követelményeket. Sokkal nehezebbé, de sokkal szebbé is vált ez által a felülvizsgáló munkája: adott esetben nem elegendő az előírások teljesítésének „kipipálása". Ezentúl, tehát semmiképpen nem lesz elegendő a szabványelőírások „lexikális", szó szerinti ismerete, gondolkodni is kell, érteni is kell az előírás szándékát, és ez alapján kell dönteni. Szabványeltérés esetén általában az azonos biztonságról a tervező, kivitelező és beruházó nyilatkozatát célszerű a felülvizsgálónak elfogadnia. Elvben dönthet ugyan erről saját maga is, de ekkor magára von olyan felelősséget, ami alapjában véve nem lenne az övé. Ez a jegyzet ehhez kíván segítséget nyújtani: elsősorban az előírások hátterét kívánja megvilágítani. A döntéshez számos információt, segédanyagot is szeretnénk nyújtani (ennélfogva, ahogy a cím is mutatja, a jegyzet kézikönyvnek minősül), amelyekről elegendő azt tudni, hogy vannak, s szükség esetén itt megtalálhatók. Azt szeretnénk, ha Önökből - a vizsga letétele után - nem „paragrafusrágó bürokraták", hanem hozzáértő, valódi műszaki gondolkodású, segítőkész partnerek válnának. Ehhez kívánunk jó munkát, jó tanulást.
Ezt a kézikönyvet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) adja ki. Az Egyesületnek kezdettől fogva fő célkitűzései között szerepelt a villamos biztonságtechnikai kérdésekkel való foglalkozás, a villamos szakemberek ilyen irányú oktatása, továbbképzése és a villamos biztonságtechnikai előírások kidolgozása. E célok érdekében alakult meg 1959-ben az Egyesület keretében az Érintésvédelmi Munkabizottság, amely az érintésvédelmi szakemberek és a felülvizsgálatokat végző kollégák rendszeres szakmai találkozóhelye lett. A munkabizottság hosszú fennállása alatt mindig figyelemmel kísérte a hazai és nemzetközi szabványváltozásokat, az érintésvédelem különféle műszaki megoldásait és újdonságait, a vizsgálati és ellenőrzési módszereket és ezek fejlődését. Gyakran tartottak helyszíni üléseket a készülékgyártóknál, elemezték a bekövetkezett villamos baleseteket, és mindig volt arra lehetőség, hogy az üléseken résztvevők elmondhassák aktuális problémáikat, amelyre választ vártak. Az Egyesület vezetősége javasolja az Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálata című tanfolyamot elvégző és ilyen munkát végző, - de más érdeklődő kollégának is, hogy keressék fel és vegyenek részt a MEE Érintésvédelmi Munkabizottság munkájában. Itt ugyanis találkozhatnak a hasonló munkát végző, illetve érdeklődésű szakemberekkel, így megbeszélhetik szakmai problémájukat, és mindig informálódhatnak az érintésvédelemmel kapcsolatos szakmai újdonságokról, szabványokról, műszaki-méréstechnikai megoldásokról, módszerekről - ami elengedhetetlenül fontos ezt a szakmát gyakorló és ebből élő szakembereknek.
Vissza