A ninják háborúja I-II.

Fülszöveg

Most, ahogy szemben állt a fekete ruhás alakkal, tudta, hogy egy nindzsa az ellenfele.
Az alak, aki addig nyugodtan, némán állt, hirtelen őrült gyorsasággal kezdett mozogni. Nicholas tompán gondolt arra, hogy valaha ő is képes volt erre.
Próbált a lehető legjobban felkészülni a várható támadásra, de a másik már ott is állt előtte, még mielőtt ő ellenőrizhette volna agyának felkészültségét.
Fájdalom futott végig a meridiánok mentén, a mellkasában meg a medencéjében, és ahogy a dominók dőlnek össze sorra, Nicholas testrészei apránként úgy bénultak meg, amint a kegyetlen ütések testének megfelelő pontjaira záporoztak. A fájdalom nem lokalizálódott az ütés területére, az ütések természetéből adódott, hogy szétáradt a testet behálózó idegrendszer mentén.
Nicholas izmai összerándultak, megcsomósodtak, s minden mozdulatnál elárulták őt, amint az idegeket ért fájdalom következményeként görcsbe rándultak. Akkor már Nicholasnak szinte az egész teste fájt, a sok apró fájdalom felhalmozódott, és sokszorosan erősítette az ütések gyengítő hatását.

Szendzsin ugrott, és egy tükörnek ütközött. Ezer csillag játszott a szeme előtt, hang és kép vízesése. Aztán érezte, hogy megpördítik. Idegen kezek voltak rajta, egy tandzsin érintése.
Kezük összeért, és egy pillanatra energia szikrázott fel. Hirtelen hatalmas ütés robbant Szendzsin védtelen mellkasában, mire hátratántorodott, és a feje nekiütközött a falnak. Pontosan oda, ahol az utolsó megmaradt tükör állt, és egy borotvaéles, csipkézett szélű cserép a bal fülébe ékelődött. Szendzsin elrántotta a fejét, de az ellenfele két rövid, erős ütést mért a szegycsontjára, és ezzel visszalökte őt a cseréphez. A tükördarab újra a férfi fülébe vájt.
Most már ügyet sem vetett a fájdalomra. Fejében fények villantak, nehezen lélegzett. Időre volt szüksége, hogy elfojtsa a fájdalmat, és visszaterelje érzéseit a Tau-tau gondolatsíkjára. Vissza