Hagyomány és hagyományalkotás

Előszó

A közreadott három tanulmány különböző szemlélettel készült, a hagyomány fogalma kapcsolja össze őket. A hagyomány a közelmúltban került a társadalomtudományokban a figyelem előterébe és vált az emberi cselekvést, illetve a társadalom működését magyarázó elméletek részévé, - analitikus értékű tudományos fogalommá. Ebben a folyamatban az itt közölt három írásnak fontos szerepe volt. Egymáshoz időben meglepően közel jöttek létre - Edvard Markarjan és Edward Shils tanulmánya egyaránt 1981-ben jelent meg, az a kötet, amiből Eric Hobsbawm tanulmányát idézzük, 1983-ban - mintegy igazolva a hagyomány tudományos vizsgálata iránti igény időszerűségét különböző kutatási területeken és a világ különböző részein. A hagyomány fogalma természetesen a közműveltség, irodalom, s pontosabb kifejtés nélkül a kutatás szintjén is használatos volt, kétféle ideologikus színezettel is. Egyrészt a haladás, modernizáció szempontjából negatív, retrográd, olykor kifejezetten megbélyegző értelemben, másrészt - például a helyi kultúrák védelmében, az azokat föloldó, világméretű kulturális egységesüléssel szemben - értékelő színezettel. Az utóbbi értelemben használták a hagyomány fogalmát az európai "nemzeti néprajztudományok" is, és az ipari forradalom, városiasodás, polgárosodás hozta "gyökértelen" új viselkedésmintákkal szemben a "népi kultúra" visszaszoruló megnyilvánulásai minősítettek hagyománynak. Vissza