Érett reneszánsz és manierizmus

Fülszöveg

A XVI. század egyszerre volt a teljesség és a válság évszázada. A reneszánsz harmónia- és szépségideálja ekkorra fejlődött ki igazán, a művészek szerepüket tudatosan megélő értelmiségivé lettek, a műalkotások pedig immár nem a világ „megszépítésére" szolgáltak, hanem önálló értékek hordozóivá váltak. A művészetek terén elsősorbahfírénze, Róma és Velence verseng egymással. A század első éveiben egyszerre dolgozik Firenzében Leonardo (aki ekkor festi a Mona Lisát), Raffaello és Michelangelo. Az utóbbiak később Rómába települnek át, abba a városba, ahová a della Rovere- és a Medici-családból származó pápák a császárkor ragyogását kívánják visszahozni. Bramante az alapoktól kezdi újjáépíteni a San Pietro-bazili-kát, Michelangelo II. Gyula síremlékén és a Sixtus-kápolna freskóin dolgozik, Raffaello a vatikáni Stanzák freskóit készíti. 1520 körül járunk, az érett reneszánsz ekkor éri el csúcspontját. Ám hamarosan bekövetkezik a krízis. A világ váratlanul megváltozik: a földrajzi... Tovább

Fülszöveg

A XVI. század egyszerre volt a teljesség és a válság évszázada. A reneszánsz harmónia- és szépségideálja ekkorra fejlődött ki igazán, a művészek szerepüket tudatosan megélő értelmiségivé lettek, a műalkotások pedig immár nem a világ „megszépítésére" szolgáltak, hanem önálló értékek hordozóivá váltak. A művészetek terén elsősorbahfírénze, Róma és Velence verseng egymással. A század első éveiben egyszerre dolgozik Firenzében Leonardo (aki ekkor festi a Mona Lisát), Raffaello és Michelangelo. Az utóbbiak később Rómába települnek át, abba a városba, ahová a della Rovere- és a Medici-családból származó pápák a császárkor ragyogását kívánják visszahozni. Bramante az alapoktól kezdi újjáépíteni a San Pietro-bazili-kát, Michelangelo II. Gyula síremlékén és a Sixtus-kápolna freskóin dolgozik, Raffaello a vatikáni Stanzák freskóit készíti. 1520 körül járunk, az érett reneszánsz ekkor éri el csúcspontját. Ám hamarosan bekövetkezik a krízis. A világ váratlanul megváltozik: a földrajzi félfedezések, a Luther által elindított egyházszakadás, a törökök előretörése aláaknázza a régi, rendíthetetlennek tűnő bizonyosságokat. A művészet, akár a szivacs, magába szívja ezt a nyugtalanságot. Velencében, ahol Giorgione és az Ifjú Tiziano páratlan tehetséggel fejleszti tovább Giovanni Bellihi színekre épülő művészetét, a festészet egyre intellektuálisabb lesz, „manírrá" válik. Ugyanez történik Rómában Michelangelóval és Raffaello tanítványaival, s legfőképpen Firenzében, ahol Pontormo, Rosso Fiorentíno és Bronzino nyugtalan, furcsa, látomásos stílusa válik uralkodóvá. Palladio épületei is csupán látszólag sugallnak harmóniát és nyugalmat. A német zsoldosokdúlása és a Farnesékne-potista politikája következtében a művészek elmenekülnek Rómából, s ezzel lehetővé válik a manierizmus itáliai elterjedése. Sőt, a jelenség eljut a franciaországi Fontainebieau-ba és a spanyolországi Escorialba is. A katolikus egyház felismeri, hogy a homályos, intellektuális új művészet veszélyezteti a dogma világosságát I s a felismerést azonnali intézkedés követi. A tridenti zsinat szigorúan szabályozza a művészeteket. Az előírásokat csaknem minden művész betartja, egészen a század végéig, amikor Caravaggio, illetve Annibale Carracci 1 más-más módon - megtalálja a jövő felé vezető utat. Vissza