Eredeti vagy hamis?

Fülszöveg

"A Dior, a Balmain, a Coco Chanel és a többi nagynevű párizsi szalon ruhakölteményei évi két alkalommal az egész világról a francia fővárosba vonzzák a nemzetközi divatszakma képviselőit - és a felismerhetetlenné maszkírozott ipari kémeket is, akik mindig kifogyhatatlan eszköztárral rendelkeztek, a technika fejlődésével pedig szinte a végtelenbe tárultak a lehetőségeik. Nem csekély munkát ad hát a nyomozásnak, mire felderíti, hogyan leplezhető le idejekorán a retikülben, öngyújtóban, művirágcsokorban, brosstűben, púdertartóban, rúzsrudacskában, karórában, esernyőfogantyúban elhelyezett mini fényképezőgép. De nem sokkal könnyebb a sorozatos leleplezések után felújított "hagyományos módszer": az emlékezet alapján történő másolás tettenérése sem.
A francia rendőrség magas rangú tisztviselője, Guy Isnard osztálytanácsos évekig ezt a képtelenül nehéz feladatot végzi figyelemre méltó eredménnyel. Felettesei a későbbiekben a művészi tevékenység érdekvédelmével, a műkincshamisítók üldözésével bízzák meg. Ezen az előbbinél is hínárosabb területen bizonyára csődöt mondana tévedhetetlen kopószimata, ha bele nem dolgozná magát a legapróbb részletekig a művészettörténetbe is. Ezt teszi, szerencsére, különösen pedig az olvasó szerencséjére, aki a könnyed lendülettel és sok humorral megírt könyvben úgy kerül közel a művészet rejtélyes világához - a képek, szobrok, szőnyegek, kerámiák elkészítésének és utánzásának titkaihoz s magukhoz az eredeti alkotókhoz meg a "zseniális" hamisítókhoz is -, hogy végig az az illúziója: csupán egy érdekfeszítően előadott krimisorozatot követ figyelemmel." Vissza