Erec és Enide (dedikált példány)

Előszó

Az udvari regény megteremtője, a champagne-i Chrétien de Troyes utolérhetetlen művészi tehetséggel ötvözte egybe az udvari szerelmet és az ún. „matiére de Bretagne"-t, az ősi kelta mítoszokra és folklórra visszanyúló breton és walesi legendákat, történeteket és meséket. A Kerek Asztal kiválasztott lovagjai által teljesített, s az udvari szerelemtől ihletett különös kalandok motívumait és helyszíneit Chrétien kétféle forrásból merítette. Az egyiket, az ún. „tudós" hagyományt walesi és breton krónikások latin nyelvű, az ősi mítoszok és a fantázia elemeivel erősen feldúsított „történetírásai" alkotják, amelyek a normandiai-anjoui eredetű angol uralkodóház megrendelésére az angolszász hódítás előtti időkből fennmaradt kora középkori walesi és brit mondákat dolgozták fel. Az írott források közül a legjelentősebbek a Plantagenet uralkodók udvari krónikásának, Geoffroy de Monmouth-nak Historia Regum Britanniae című „történetírása" (1136) és annak ófrancia változata, Wace bayeux-i kanonok Román de Brut című verses adaptációja (1155). Chrétien regényeinek - az Oroszlános Lovagnak (Chevalier au Lion), a Kordé Lovagjának (Chevalier de la Charrette) és a Grál történetének (Conte du Graal) - íratlan forrásait pedig azok a breton, walesi és brit mondák, történetek és mesék alkotják, amelyek a normann hódítás után breton és walesi vándor énekmondók közvetítésével kerültek át a brit szigetekről Franciaországba, és terjedtek el az angol királyság kontinentális hűbérbirtokain, elsősorban Bretagne-ban, Normandiában, Anjouban és Poitouban.
Noha Chrétien de Troyes mindegyik lovagregényében lényeges szerepet szánt a fordulatos kalandokhoz elengedhetetlenül hozzátartozó természetfeletti és csodás elemeknek, a lovagi-udvari szellemiséggel összhangban alapvetően átértelmezte a krónikaszerzők műveit, valamint a walesi és breton mondákat, mesés történeteket. Ezeket az udvari szerelem és a lovagi vitézség szolgálatába állítva, fejlett művészi tudatossággal egy emberközpontú valóságszemlélet és -ábrázolás érdekében használta fel. Nem lehet véletlen, hogy verses regényeiben Artúr király misztikummal övezett alakja némiképpen háttérbe szorul a Kerek Asztal többi lovagjának árnyaltabb és elmélyültebb megjelenítéséhez képest, s leginkább igazságtevő, de - első regénye kivételével - a kalandokban közvetlenül részt nem vevő uralkodóként jelenik meg. Chrétiennél Guinevra királyné is - aki Geoffroy de Monmouth krónikájában és a kelta folklórban legtöbbször ösztöneinek engedelmeskedik, és gyakran elárulja férjét - Artúrral egyenrangú, udvari szellemiségű hölgy, aki csak a későbbi prózaregényekben lesz a Lancelot iránti szerelmi szenvedélyének áldozata.
Harmóniára és teljességre törekvő alkotói szemléletéből következően a champagne-i szerző közös nevezőt keresett a szerelem és a lovagi kötelességvállalás között, másrészt - a trubadúrlíra felfogásától eltérően - megkísérelte összeegyeztetni az udvari szerelmet a társadalmilag intézményesített házassággal. A szerelem és a házasság, valamint az ideális lovagi magatartásforma szükségszerűen bekövetkező konfliktusainak feloldására a csodákban bővelkedő kalandok nyújtottak neki tág lehetőséget. Az inspiráló szenvedély és a hősies lovagi tettekben realizálódó kaland, az amour courtois ls a chevalerie szoros összefüggésben valósul meg Chrétien de Troyes udvari regényeiben. A kiválasztott lovagok nehezebbnél nehezebb próbatételeket teljesítve juthatnak el az egyéni és az erkölcsi tökéletesedésnek arra a szintjére, amely érdemessé teszi őket az igaz szerelemre és hölgyük elismerésére. Ugyanakkor a kiválasztottságot és a kiválóságot bizonyító hőstettek véghezvitelére csak az udvari szerelem teszi képessé a chrétieni regényhősöket. A lovagi vitézség ihletőjeként a szerelem egyúttal a lovagi kalandok végső célja is a champagne-i szerző verses regényeiben. Vissza

Fülszöveg

A kaland, a csodálatos és mesés történetek, a nagyszerű hősök és a hatalmas szerelem iránt érzett olvasói vágyat igyekezett kielégíteni Chrétien de Troyes, a középkori európai lovagregény megteremtője. Az ő műveiben kelt életre Lancelot, Gauvain, Yvain, Perceval alakja, olyan hősöké, akik későbbi társaikkal együtt azután hosszú évszázadokig meghatározó szereplői maradtak sok-sok nemzedék olvasmányainak. Míg csak Cervantes zseniális szatírája nem végzett velük, hogy megnyissa az utat másfajta kalandok, másfajta szerelmek divatjainak.
Az Erec és Enide Chrétien de Troyes első ránk maradt verses regénye. Irodalmi szinten itt jelenik meg először a legendás Artúr király és udvara, itt találkozunk először a Kerek Asztal lovagjaival. Ez a mesebeli udvar kiváló hátteret ad a kibontakozó cselekménynek, amelynek során az egymásra találó Erec és Enide szerelme egyre veszélyesebb próbák révén válik egyre szilárdabbá, tökéletesebbé. A lovagi irodalomban is különleges az a mód, ahogyan férfi és nő együtt vesznek részt a kalandokban, ahol Erec párviadalait Enide aggódása és női helytállása egészíti ki. Ezek a közös próbatételek emelik kezdeti szerelmüket olyan magasabb szintre, hogy az végül már nemcsak őket magukat tölti el mindenek feletti boldogsággal, hanem egész környezetükre kisugárzik.
A mű először jelenik meg magyarul Rajnavölgyi Géza műfordításában, Szabics Imre előszavával. Vissza