Előszó
A GYERMEK.
A gyermek a kert végében, egy beomlott szökőkút kövei fölött ült és gondolkozott.
A szokásos gondolatai voltak ezek, a kertről, amely szomorú volt és elhanyagolt s ahol a gyümölcsfák...
Tovább
Előszó
A GYERMEK.
A gyermek a kert végében, egy beomlott szökőkút kövei fölött ült és gondolkozott.
A szokásos gondolatai voltak ezek, a kertről, amely szomorú volt és elhanyagolt s ahol a gyümölcsfák gondozatlan álltak, a csalán és egyéb gaz burjánzott.
A százszor, de mindig változatosan visszatérő gondolatok voltak, a kert újjászületéséről, lugasokkal, megnyírt fákkal, virágos bokrokkal, igen szép kanyargó utakkal.
A gyermek, Betti, elgondolta, hogy magas talapzatokon fehér szobrok fognak állani mindenütt az utak mentén. Egy meséskönyve volt, abban a várkastély kertje volt leírva, ezekkel a fehér szobrokkal és lugasokkal.
Miért ne lehetne itt is úgy? Éppen úgy - gondolta a gyermek -, de mikor beszélt róla a testvéreinek, azok kinevették.
Ellenben ha a „szőke kisasszonynak" beszélt róla, az azt felelte, hogy nagyon sok idő és nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy a kert olyan legyen, amilyennek ő szeretné.
Pénz! A gyermek agya nem tudta felfogni, hogy mi összefüggésben lehet a pénz a kerttel. Egyáltalán csak kevéssé tudott felfogni reális dolgokat.
Vissza