Előszó
A pénzügyi közvetítés fogalma egyaránt jelenti a pénzügyi piacok működését és az ott szereplő intézményeket. E könyv célja az utóbbiak átfogó ismertetése: a pénzügyi közvetítés intézményrendszerének általános áttekintése és a különféle pénzügyi közvetítő intézmények funkcióinak, működésének és szabályozásának bemutatása.
A pénzügyi közvetítő intézmények a megtakarítóktól összegyűjtik azok ideiglenesen szabad pénzeszközeit, és átcsoportosítják azokhoz, akiknek arra szükségük van. Klasszikus formájuk a bank, amely a megtakarításokat kamatozó bankbetét formájában gyűjti össze és hitellé átalakítva juttatja el a gazdaság szereplői számára. A pénzügyi közvetítés intézményrendszeréhez tartoznak az úgynevezett intézményi befektetők is, amelyek szintén megtakarításokat gyűjtenek, de azokat nem hitel, hanem piaci eszközök (részvények, kötvények, befektetési jegyek stb.) vásárlása formájában juttatják vissza a gazdaságba. Azok a megtakarítók, akik nem bankban, hanem intézményi befektetőknél helyezik el a pénzüket, tudják, hogy nem fix kamatot kapnak: megtakarításuk aktuális értéke az intézményi befektető által megvalósított befektetések aktuális piaci értékétől függ. Az intézményi befektetők közé tartoznak a befektetési alapok, az életbiztosítók és a nyugdíjpénztárak.
Vannak olyan pénzügyi intézmények is, amelyek nem tartoznak a pénzügyi közvetítők közé. Ilyenek például a lízinggel foglalkozó pénzügyi vállalkozások, amelyek nem gyűjtenek megtakarításokat, csak finanszírozás nyújtására specializálódtak. Könyvünkben csak azokkal az intézménytípusokkal foglalkozunk, amelyek valamilyen formában ténylegesen pénzügyi közvetítést végeznek.
A pénzügyi közvetítő intézmények a gazdaság fontos szereplői, az általuk közvetített pénzeszközök a fejlettebb országokban számottevően, sokszor többszörösen meghaladják az adott ország által megtermelt éves jövedelem szintjét. Magyarországon például 2009 végén a hitelintézetek (bankok, külföldi bankok magyarországi fiókjai és a takarékszövetkezetek) összes eszközállománya a GDP 133 százaléka volt, a befektetési alapok, az életbiztosítók és a pénztárak pedig a GDP 13, 9, illetve 13 százalékának megfelelő vagyontömeget kezeltek.
Vissza