Erdőgazdasági alapismeretek

Előszó

A szárazföld legnagyobb részét valamikor nagy, összefüggő erdők borították. A művelődés fejlődésével és az emberiség szaporodásával megnövekedett földigények természetes következményeként az erdő az emberi település központjaitól - az erdőirtások következtében - mindinkább távolodott. A népek elsősorban a földrajzilag kedvezőbb fekvésű helyeken telepedtek le, síkságokon, folyók mellett és természetesen a legközelebb fekvő erdőterületekből kezdték előbb a legelő létesítéséhez, később pedig a mezőgazdasági termeléshez szükséges földigényüket kielégíteni. így az erdő, a népesség szaporodásával, a településre kevésbbé alkalmas hegyvidékekre szorult vissza.
Ennek a káros hatását érezzük mi is a két elvesztett világháború óta, midőn a hegyvidék legnagyobb részével erdeinknek is mintegy 9/10 részét (86.4 százalékát) elvesztettük. Tetézte még a bajt, hogy megmaradt erdeinkből és a két világháború között szépen megindult alföldi erdőtelepítésekből és gazdasági fásításokból a két világháború alatt és az azokat követő években sokat, irtottak ki részben a faszükséglet fedezésére, részben a mezőgazdasági földigények kielégítésére.
Az erdeink apadásával kapcsolatos fahiány súlyos voltát nem kell bővebben magyarázni, ismert az mindenki előtt, akinek a téli tüzelő beszerzése gondot okoz. Ennek az állapotnak terhét kétszeresen érzi az, akinek a tüzelőn kívül még építkezéseihez, vagy gazdaságában fára van szüksége. Erdeink apadásával csökkent és a kiirtott erdők környékén meg is szűnt azoknak köz- és magán jóléti haszna is. Az első világború túlhasználatait még ki sem hevertük akkor, amikor a másodikra való előkészületek, maga a háború és az azt követő újjáépítés, valamint az el nem hallgatható jogtalan fahasználatok ismét erősen igénybe vették erdeink fatőkéjét. Vissza